Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

B. Gál Edit-Szilcz Ágnes-Deák Endre: Életmód és temetkezési szokások Gyöngyösön a 18. század végén, 19. század elején

módosabb, részben betelepült népréteg temetkező helye. Szokásaikban, viseletükben e kor kisvárosi életmódját hordozták és társadalmi állásuknál fogva részben meghatározták. A betelepülésüket követő majd kétszáz év elteltével szinte teljesen beleolvadtak az „őslakosság" soraiba, s pusztán a miséken használt „tót nyelv" kötötte őket egykori szülőhelyükhöz. A kripta feltárása során előkerült viseleti darabok és koporsók restaurálása Megtisztelő megbízást kaptunk a Mátra Múzeumtól 1994 tavaszán, hogy restauráljuk a gyöngyösi Szt. Erzsébet templom felújítása során előkerült kripta textil anyagát. Sajnos a már felszedett és már jó ideje a múzeumban tárolt anyagot vizsgálhattuk csak meg. Igen sietősen történhetett a feltárás - valószínűleg az építési munkák miatt - ezért nem lehetett megszervezni és előkészíteni a leletmentést, melynek fontos kritériuma, hogy a munkálatokban restaurátor is vegyen részt. A gyöngyösi múzeum munkatársai szerencsére mindent elkövettek, hogy az anyag később dokumentálható legyen, mivel a feltárás teljes folyamatáról vi deo-fel vételt készítettek. Sokban segítette a mi restaurátori munkánkat is a felvétel. A restaurálásban a miskolci Herman Ottó Múzeum restaurátora, Bakó Adámné, a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársai Sterbetz Katalin és Imre Andrea, közvetlen munkatársaim vettek részt. Gál Edit kutatómunkája alapján tehát 18. század végi és 19. század eleji, nagyrészt szláv (tót) temetkezésről van szó. Mielőtt a feltárt viseleti-darabok restaurálásáról számolnék be, pár szóval a restaurálás folyamatának fő szempontjait szeretném elmondani: Célja csak egy lehet a restaurálásnak, a történelmi emlék megmentése. De ennek a célnak 5a és 5b képek: Ráncolt selyem kötény a restaurálás előtt és utána (Restaurátor: Sterbetz Katalin Foto: Roboz László)