Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
B. Gál Edit-Szilcz Ágnes-Deák Endre: Életmód és temetkezési szokások Gyöngyösön a 18. század végén, 19. század elején
bizonyítva a természetes keveredést. Ezen kívül Gyöngyösön a 19. század első évtizedeiben már nincs más „élő" kripta. A többi templomban lévő temetkező helyeket vagy teljesen befalazták, betemették, vagy megteltek. Hatályos viszont a tanács 1774. február 19-én hozott rendelete, melynek értelmében a város elöljáróságának tagjai „a kriptában fizetés nélkül temettessenek és harangoztasson nekik." A határozat még Mária Terézia és II. József dekrétumai előtt született, a nyughely tehát választható volt. Mostanra azonban a kriptába való temetés azt jelentette, hogy az elhunyt a városon kívüli Szent Erzsébet templomba került. így válik érthetővé, hogyan kerül egy ilyen aprócska, félreeső egyház falai közé a városi főbíró, vagy a választott jegyző. Soroljunk most néhányat azok közül, akiket a sírbolt rejt! Az egyik legkorábbi temetési dátum 1783. Mint már szóltunk róla az 1780-as években temetettek külön-külön lefalazott cellákba kerültek, s nevüket valamint halálozásuk évét a kripta belső lejáratának déli falán örökítették meg. Itt szerepel jól olvashatóan Szécsényi Erzsébet neve. A városunk történelmében is oly nevezetes Szécsényi család első tagjai az 1600-as évek elején telepednek le Gyöngyösön. Itt nevelkedik Szécsényi György a későbbi érsekprímás testvérével Szécsényi deák Lőrinccel, kinek felesége a református családból származó Gellen Judit lesz. Gyermekeik: Márton, Ferenc (jezsuita rend tagja), I. Pál (kalocsai érsek), II. György és ERZSÉBET, aki báró gyöngyösi Nagy Ferenc felesége lett, s aki - a halotti anyakönyv tanúsága szerint- mint 100 éves matróna 1783. szeptember 27-én hal meg/ 13 ). Janovitzky Bertalan - meghal 1783 szeptemberében. ALiptó vármegyéből származó család 1720-ban hirdeti ki nemességét. Az 1724. évi nemesi összeírásban Bertalan mellett testvére Ferenc, illetve unokatestvérei János, Ferenc és András szerepelnek. Iparűző mesteremberek voltak, többen közülük a vargák céhének tagjai. Nemzetes és Vitézlő Ludányi Imre - meghal 1806. április 2-án, 66 évesen. A család hosszú évtizedeken keresztül kiveszi részét a város irányításában. A 18. század második és a 19. század első felében, közel 100 évig hét család váltja egymást a főbírói székben. Ezek közé tartoznak a Ludányiak. Az általunk említett Imre 1794-ben perceptor vagyis adószedő, 1794 novemberétől 1799-ig pedig a főbírói tisztet tölti be. Halála után, mint a város megbecsült vezetője a Szent Erzsébet templom kriptájába kerül, ahová 1815. április 14-én felesége Magyar Mária is követi. Nemzetes Leszkovszky János meghal 1809. július 11-én, 37 éves korában. A Leszkovszkyak Trencsén megye régi birtokos családai közé tartoznak. Heves megyében 1762-ben hirdették ki nemességüket. 1800-ban a család tagjai közül András fia Andrást, Jánost, Antalt és Lajost említik. János felesége Szirmai Rozália volt. Az 1740-ben készült városi összeírásban a Leszkovszkyak neve mellé a szűcs jelzőt illesztik, mely az akkori szokásoknak megfelelően valószínűleg mesterségükre utal. Paulus Dragotinits vice perceptor, azaz másod-adószedő. A halotti anyakönyv utolsó rovatában a következőket olvashatjuk:,,...ad Crypta Ecl..."^ 14 ) 1807. június 1-én. Boros Erzsébet - eltemetik 19 évesen 1807. szeptember 5-én, mint Kajába Alois hitvesét. Kajába Alois nemes ember, az Orczy család kasznárja volt. Később másodszor is megnősült, Antonia Banatovitzot vette feleségül. 1816-ban gyermekük születik, de három évvel később második hitvesét is eltemeti. Farkas Mihály - 1815-ben, 51 éves korában zárja magába a sírbolt. Szintén egy olyan 13. Idősebb Nagy Ferenc 1681. július 17-én a török elleni harcokban tanúsított vitézségéért fiával, Zsigmonddal együtt bárói címet kap. Zsigmond fia az ifjabb Ferenc, ki nőül veszi Szécsényi Lőrinc leányát. 14. Jelentése: a templom kriptájában
