Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Fülöp Lajos: Regionális köznyelvi vizsgálatok Gyöngyösön és környékén
a nagy éség, nyomor miatt naponta negyven, ötven ember halt még a vározsba, és ezeket tömeksírba temették el. Magyarokat, franciákat, németeket éggyaránt. A francia háború után indult még a reformkor, ennek a szele Gyöngyösre is elkerült, hiszen városunkban született Bugát Pál, nagy reformerünk, aki/ 1938-ban(!) Észak-Magyarországon kitört nagy kolerajárvány országos kormánybisztosa lett. O az akkori rendelkezésre álló tudomány alapján igyekezett a kutak fertőzöttségét mékszüntetni, azomban az írástudatlan, szellemileg tejjesen elmaratt tót, ruszin tömegek/ úgy vélték, hogy a kormányzat/ megmérgezi a kutakat, s ezér ez a primitív fertőtleníté si eljárás sem vezetett eredményre. Gyöngyösön sem javultak semmit së a közegésségügyi viszonyok, útyhogy ezerkilencszázharmincegybei!) újból jelentkezett a kolera, és újból csak ezerkétszáz, ezerötszáz, nem is ezerkétszáz, ezerötszáz körül volt/ a elpusztult embereknek a száma. Tulajdonképpen ezideig még aszt sé tuggyuk Gyöngyösről, hogy volt-e rentszeresítétt orvosi, közegésségügyi szeméj a város szolgálatában. A/ 1800-as évek elejétől már a város tartott ëggy orvost, aki/ nemcsak a közegésségügyet, de a betegek gyógyítását is hivatva volt elvégezni. Az első ijjen szëméj, akiről emlékeink vannak, dr. Horner, a később magyarosított nevű Vezekényi István, ő volt a város tisztifőorvosa az 1800-as évek elején, aki rentkívül megalázónak tartotta,hogy/ ijjen nagy városnak, hiszen Gyöngyösnek akkor/ igen, viszonylag nagy volt a lakosságszáma, tízezer fölötti volt, ennyire, hogy ijjen nagy városnak ennyire elmarad a közegésségügye, és ezér ő,/ mindenféleképpen próbált segíteni. Több ízbe fölszólította a városnak az elöljáróságát, hogy alapíccsanak kórházat, azonban a város ojjan szerény anyagi körülmények között volt, hogy/ erre bizony ety fillér së jutott. Ekkor/ a kor szellemének mékfelelően ő gyűjtéshez fojamodott, és a városban, a város környékén lévő arisztokraták, nemesek, de a városban élő ëtyszëru iparosok, parasztemberek között is. Gyűjtést rendezett, és ezégből a gyűjtésekből összefojt pénzből alapította meg 1900..., ismételten rosszul mondtam, 1838-ban a gyöngyösi kórházat, améjik akkor/ hat ággyal, ëggy orvossal, Vezekényi Istvánnal keszte még a működését. Az 1848-as szabaccságharc/ roppant terheket jelentett a városnak, ez a hat ágy tejjesen eléktelennek bizonyult az ide özönlő, mind császári, mind honvédi sebesülteknek, úty, hogy a/ császári parancsnokség a kórházat lefoglalta, emellett még hadikórházat is/ nyittatott. Sőt/ a városi tanácsra negyvenezer forint sarcot vetett ki, abból a célból, hogy ebből a katonai betegellátást biztosítsa. Ami a város közegésségügyi állapotát illeti, az állandó tisztifőorvos jegyzőkönyveiből maratt fönn, hogy példátlan piszkosság uralkodott Gyöngyösön, rëntszërës uccaseprés egyáltalába nem volt, az uccákat átszelő patakok lerakói voltak minden, a házagból kihányt szemétnek, dögnek, fekáliának. A tanács próbálkozót valamit segíteni, fürdőt is nyitott a kórházban, néha-néha az uccát is végiksöpörték, azomban mindez kevés volt ahhosz, hogy a közegésségügy javujjon, be is jött újból a kolera, és 1873-ban ismét 632 ember halt még. Gyöngyös város közegésségügyi álapotára jellemző, hogy a megye települései közül/ 1880-ban Gyöngyösön volt a legnagyobb halálozási arány, ojjannyira, hogy tizenhét év alatt a város lakossága eggyáltalában nem gyarapodott, sőt 16400 főről 16100 főre fogyatkozott. Ezeknek az elhanyagolt állapotoknak az volt a következménye, hogy/ Gyöngyösön volt csaknem az országban a legmagasabb a csecsemőhalálozás, még 1910-ben is, száz/ égy éven aluli csecsemőből harminc mékhalt, és tíz év alat majdnem 1100 tubérkulózisos beteg pusztult el. 1917-ig körülbelül ötven esztendő telt el a kórház alapításától, állig változott valami, igasz, hogy bővült a kórház ötven-hatvan ággyal, azomban az alapja, a város közegésségügye semmi/ változást nem hozott, a töméntelen sikátor, a vízlevezetés, a szennyvízlevezetés, a vízellátás eléktelensége változatlanul/ Magyarország éggyik legelhanyagoltabb városává tette Gyöngyöst. Ekkor következet be Gyöngyös életének naty katasztrófája,
