Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Várallyainé Hatala Emese: A gyöngyösi Szeplőtelen Fogantatás Társulat története 1908-1950-ig
b) pártoló vagy taksás tagok, kik a társulat pénztárába évenként 2 (két) koronát fizetnek." - szól az alapszabályzat harmadik szakasza. Az alapszabályzat negyedik szakasza szerint: „Az alapító tagok minden társulati szolgálatban teherviselők. A pártoló vagy taksás tagok tetszésök szerint szolgálatot is vállalhatnak. Ha a pártoló vagy taksás tag teherviselő is, úgy a társulat a taksásnak minden családtagját temeti, ellenkező esetben csak magát a taksás tagot." Mit jelentett teherviselőnek lenni? A teherviselők „teljesítettek szolgálatot" vagyis ők vonultak ki fáklyákkal, lobogóval a miséken, búcsúkon, temetéseken és egyes városi ünnepségeken pl. főpásztorfogadáson, templomszentelésen. A teherviselők minden esetben férfiak voltak. Mit jelentett taksásnak lenni? A taksásoknak, akik nem vállaltak szolgálatot csak a megszabott taksadíjat kellett fizetniük, más egyéb kötelezettségük- nem volt. Egyetlen nagy társulati ünnepen, a „Keresztkísértésen" kellett évente nekik is résztvenniük. Taksások nők is lehettek. Azokat az asszonyokat, akiknek férjük társulati tag volt és meghalt, felkérték, hogy iratkozzanak be a társulatba taksásnak. (Az alapszabályzat későbbi, kézzel írott példányában csak a teherviselő - taksás megkülönböztetés szerepel, az alapító tag - pártoló tag megosztás már nem!) A társulati élet megszervezésére, irányítására szükség volt egy vezető testületre, amely a Szeplőtelen Fogantatás Társulatban hasonló hierarchiájú volt, mint a példának tekintett testvértársulatokban. Az alapszabályzat ötödik szakasza így fogalmaz: „Mivel minden társulati igyekezetnek alapja a jó rendtartás, ennek okáért a társulat ügyeinek intézésére elöljáróság állíttatik, úgymint: „szószóló", „fődékán", „aldékán", „jegyző", „szolgadékán". Az elöljáróság tagjait ... egy évi időtartamra a társulati közgyűlés választja „Az elöljáróság mellé a társulat közgyűlése 20 tagból álló választmányi testületet választ, mely később önmagát kiegészíti." „A társulat elöljárósága minden évben a Szeplőtelen Fogantatás napján újra alakul ... a fődékán házánál." - mondja az alapszabályzat hatodik szakasza. Az ELÖLJÁRÓSÁG tagjai tehát az ELNÖK (szószóló), a FŐDÉKÁN, az ALDÉKÁN, a JEGYZŐ és a SZOLGADÉKÁNOK. A jegyzőkönyv és a társulati tagok gyakrabban használják a TISZTIKAR kifejezést, mint az elöljáróságot. A tisztikar megegyezik az elöljárósággal, csak a szolgadékán nem tartozik bele. Tágabb értelemben viszont beletartozik az alelnök, az aljegyző és a korelnök is. A tisztikar tagjait TISZTVISELŐKNEK vagy TISZTSÉGVISELŐKNEK nevezték. A társulat életét a tisztikarral együtt egy húsz tagból álló VÁLASZTMÁNYI TESTÜLET irányította melynek tagjait „VÁLASZTMÁNYOKNAK" hívták. Az elnök minden év elején kijelölt a „választmányok" közül egv öt tagból álló bizottságot, melyet ÖTÖS TAGÚ BIZOTTSÁGnak vagy ÜGYVEZETŐ BIZOTTSÁGnak neveztek. Tagjait „BIZOTTSÁG URAKnak" vagy „BIZOTTSÁGOKnak" hívták. A „bizottság urak" sokszor éveken keresztül ugyanazok a személyek voltak, olyanok akik a választmányi testületben már nagy tekintéllyel, több éves tapasztalattal rendelkeztek és a társulat irányításából évek óta kivették részüket. Az ötös tagú bizottság hatáskörébe tartozott a „társulat kiadásos és bevételes könyvének felülvizsgálása évente legalább egyszer", a társulat „kiadó pénze" felett való intézkedés és a „sürgősebb dolgok elintézése és a társulat ingó vagyonának ellenőrzése". 13 13. Jkv. I. 1911. dec. 19./7. tárgy.
