Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Várallyainé Hatala Emese: A gyöngyösi Szeplőtelen Fogantatás Társulat története 1908-1950-ig

Török Kálmán plébános a társulatot „közelebbről ismervén" 1910-ben azt ajánlotta, „hogy az Istentiszteletekre és Proczessiókra testületileg" jelenjen meg. A vezetők válasza erre az volt, hogy „ez idő szerint ezen kisded társulat nincs azon helyzetbe, hogy a régib és öregeb társulatokkal lépést tarthasson."

8 Ez a kijelentés mind a társulat kis létszámára, mind működésének kezdeti stádiumára utal. A társulat létszámának növekedése szempontjából jelentős év volt 1907, amikor is 18 új tag lépett be soraikba. Az I. világháború alatt alig gyarapodott a létszám, de 1919-ben ismét sok, 13 új belépő volt. A legtöbb belépés a húszas években történt. Érdemes megjegyezni, hogy 1933-ig, (ameddig a nésvorkönyv a belépők belépési évét vezeti) nem fordult elő olyan év, hogy ne gyarapodott volna a társulat néhány új taggal. (1933 és 1947 között sajnos nincs pontos adat az évről-évre újonnan belépők létszámára.) Kik voltak a társulat tagjai? „A társulat tagja lehet minden tisztességes ker., kath. hívő, nemre való tekintet nélkül." - írja az alapszabályzat harmadik szakasza. Foglalkozási összetétel szerint a tagok városi „szőlőművesek", ún. „kapások" voltak, a társulatnak tehát kifejezetten „paraszti, szőlőműves jellege volt".

9 Ezen a rétegen belül találkozhatunk az egyszerű napszámostól a jómódú szőlősgazdáig mindenkivel. Mindössze egy személynél találtam meg a szíjgyártó foglalkozás megnevezését, (ifj. Vághi János, jelentős alapítótag) Iparosokat csak nagyon ritkán, és általában nem teherviselőnek, hanem csak taksásnak vettek fel, mert „nem akarták hogy megváltozzon a társulat jellege".

10 (A Szent Tamás Társulat régi alapszabályzatában szerepelt is az a kitétel, hogy teherviselő tagnak csak szőlőműveseket fogadnak be.) Nézzük meg a társulat családok szerinti összetételét: A társulatok nagyon sokszor rokon családokat fogtak össze, olyan embereket, akik a civil életben szintén nagyon közel álltak egymáshoz. Altalános volt, hogy a társulati tagság apáról fiúra szállva generációkon keresztül öröklődött. Az évszázados múltra visszatekintő nagy társulatoknál egy-két nagy család részvétele is dominált. (Pl. a Szent Kereszt Társulatot a Bogdányok és a Csépányok, a Szent Tamás Társulatot a Tuzák és a Juhászok, a Szűz Mária Társulatot a Tasik, Poczik és a Sankovicsok társulatának nevezték.)

11 A Szeplőtelen Fogantatás Társulatnál több jelentős, olykor generációkon keresztül ismétlődő családnevet is találhatunk: Bogdány, Bognár, Pampuk, Juhász, Eperjesi, Tuza, Vághi, Bardóczi, Rejlik, Tasi, Mátyási, Vernyik, Major, Csiba, Buday, Kozmáry. A Szeplőtelen Fogantatás Társulat tagjainak jórésze egyúttal más társulat tagja is volt (előfordult, hogy háromnak is). A tagok a társulaton belül egyenrangúak voltak. Függetlenül attól, hogy a civil életben alá vagy fölérendelt viszonyban álltak egymással, mindenkinek a „dékányuram" megszólítás járt.

12 A nép a dékánokat dékányoknak hívta. A Szeplőtelen Fogantatás Társulat felépítése, belső szerkezete lényegében megegyezett a többi, több száz éves múltra visszatekintő testvértársulatéval: „A tagok két rendbeliek: a) alapító tagok, kik egyszersmindenkorra legalább 20 (húsz) koronát fizetnek a társulat pénztárába, ha ez összeget az alapító tag egyszerre le nem fizeti, úgy annak évi 6%-os kamatát fizeti mindaddig, míg az alapítói díjat egészében be nem szolgáltatja. 8. Jegyzőkönyv I. (1909-1937.) (továbbiakban Jkv. I.) 1910. febr. 10./2. tárgy. 9. KÓRÓDI András (továbbiakban K. A.) 1992. Szóbeli visszaemlékezés. 10. Uo. 11. Uo. 12. Uo.