Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Szecskó Károly: Adalékok Bán Imre gyöngyösi éveihez

Budapesten élő nőtestvéréhez, aki 1991. február 28-án válaszolt levelére. A levél másolatát megkaptam, s ebből tudom most röviden rekonstruálni Bán Imre szüleinek élettörténetét. Id. Bán Imre Dunapatajon született 1874-ben. Mohácson járta ki az elemi iskolát. Ezt követően itt szerezte meg a nyomdászi szakképesítést. Felszabadulása után a fővárosba költözött, ahol Rákosi Jenő lapjánál, a Budapesti Hírlapnál dolgozott, nyomdászként, illetve korrektorként. Rákosi Jenő id. Bán Imre jóakarója és pártfogója volt. 1902-ben vette feleségül az egri König Ferenc leányát, Adélt (1885-1944), akit egy budapesti nyomdászértekezleten ismert meg. Házasságukból két leány és egy fiú született. A fiatalabb leány Éva (1923-1943) fiatalon Egerben halt meg, s itt is nyugszik. Id. Bán Imre apósa kérésére családjával 1914-ben Egerbe költözött. König Ferenc egyrészt azért kérte vejét, hogy Egerbe költözzön: nem akarta, hogy a világháborús éveket a fővárosban élje át, másrészt szüksége volt üzemében vejének kitűnő szaktudására. Ifj. Bán Imre az elemi iskola első két osztályát még szülőhelyén, Budapesten végezte el, a harmadik és negyedik osztályt már Egerben. Ezt követően az 1916/17-es tanévben kezdte tanulmányait az Egri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában. Itt érettségizett 1924-ben. 1924-től 1928-ig a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakos hallgatója volt, s közben egy évet Párizsban a Sorbonnen töltött állami ösztöndíjasként. Franciaországi tartózkodása alatt König István visszaemlékezése szerint nagyapja anyagilag is támogatta unokáját. Egyetemi tanulmányait befejezve a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság előtt letette kötelező vizsgáit 1930-ban. ^ Id. Bán Imre leánya levelének tanulmányozása után 1992 márciusában Klaniczay Tibor akadémikushoz, mint Bán Imre egykori kollégájához fordultam újabb adatok gyűjtése céljából. Az akadémikus röviddel halála előtt 1992. április l-jén a következő rövid, de szintén forrásértékű levelet küldte nekem: "Bán Imre ügyében írt levelére sajnos csak töredékesen tudok válaszolni. Az biztos, hogy a szervezett tudományos élettel az intenzív kapcsolatai 1948-1949-ben kezdődtek, amikor bekapcsolódott a Magyar Irodalomtörténeti Társaság régi magyar irodalmi munkaközösségének munkájába. Én is úgy emlékszem, hogy később kapott valami támogatást az Akadémiától. De hogy tudóspótlék formájában-e, vagy más címen, azt nem tudom. Ennek csak az Akadémia levéltárában lehet nyoma. A Debrecenbe való átkerülésének évét pedig debreceni utódja, Bitskey István professzor pontosan meg tudja mondani, s azt is, milyen minőségben kezdte ott munkáját, úgy emlékszem rá, docensként, de nem biztos. Jelezném végül, bár lehet, hogy Ön ismeri is ezt, hogy Bán 70. születésnapja alkalmával a debreceni bölcsészkar által kiadott emlékkönyvben, s a Studia litteraria sorozat egyik kötetében írtam róla egy kis pályaképet, talán akad benne egy-két hasznosítható adat."^ Az idézett levelek s a visszaemlékezések tanulmányozása után 1994-től elkezdtem a Bán Imre gyöngyösi éveire vonatkozó levél- és irattári, s magánkézben lévő források összegyűjtését. Sajnos a tüzetes forráskutatások eredménye nem teljes. A Heves Megyei Levéltárba 1950 után, az egykori Koháry István Állami Gimnázium iratai közül rendkívül töredékes anyag került be, az 1946-47-es tanévvel bezárólag. Ezek között 1930-tól 1945-ig jóformán semmi érdemleges rá vonatkozó egykori anyag nem található. Az 1945 utáni már valamivel gazdagabb. Az egykori gimnázium jelenlegi jogutódja a Berze Nagy János Gimnázium irattárában semmilyen anyag nem maradt fel 1952-ig.(°) Bitskey István szóbeli tájékoztatása 4. id. Bán Imre Budapesten élő leánya Marosi Józsefné Czinege Lászlónéhoz írt 1991. febr. 28-án keltezett levele birtokomban. - König István személyes közlése (1976). 5. Klaniczay Tibor levele birtokomban 6. A gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium iskolai titkárának és könyvtárosának személyes közlése ez év áprilisában