Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Tari Lujza: Rajeczky Benjamin mátravidéki népzenegyűjtő munkássága

14. kotta sokféle egyéb adatot gyűjtött a területen. Gyűjteményének bemutatásakor nem adtuk meg az általa gyűjtött dallamok számát, hiszen a gyűjtemény értékét nem a dallamok száma határozza meg. Mindez persze az olvasó számára is természetes. Azért említjük meg mégis, mert tudnunk kell, hogy az 1950-es években már csak igen ritkán használtak népzenegyűjtéskor fonográfot, s alig használták még az akkoriban újdonságnak számító (ezért rendkívül drága és nehezen is szállítható) magnetofont. Igy Rajeczky Benjáminnak egy-két ritka kivételtől eltekintve nem állt módjában hangfelvételt készíteni. Hagyományos módszerrel dolgozott, azaz a helyszínen kottázta le a dallamokat, írta le szövegüket, jegyezte fel az előadóra, a dalra, a szokásra vonatkozó tudnivalókat. Ha ennek tudatában nézzük gyűjteményét, (s egyben tudjuk, mennyire időigényes a megfelelő énekesek megtalálása, majd bizalmuk megnyerése, továbbá a helyszíni kottázás), azt mondhatjuk, hogy Rajeczky Benjamin rendkívül hatékonyan dolgozó gyűjtő volt. Elképzelhetjük, mennyivel több, teljesebb és bizonyos értelemben maradandóbb lehetne ez a gyűjtemény, ha már ekkor rendelkezésére áll egy magnetofon! Hogy mennyire jól kérdezett, azt legutolsó mátravidéki gyűjtése igazolja. 1969-ben Pásztón gyűjtött, ahol Kodály egykori énekesét Zeke Jánosné Tari Bözsit is felkereste. Ekkor már magnetofonnal végezte munkáját, így a hangfelvétel őrzi céltudatos, de mindig a beszélgetőpartner egyéniségét előtérbe helyező kérdezés módját.

31 Nem véletlen, hogy az MNT III/A kötetben Hollókőt, Mátrakeresztest és Szuhahutát csak az ő gyűjtése, Tart és Dorogházát szintén az ő és Kodály gyűjtése, Bodonyt pedig az ő és Bartók 31 Gyűjtésének ez a része főleg Kodály személyéhez kötött, melyet külön kívánunk közzétenni. Ezért a teljes mátravidéki gyűjteményen belül külön egységként kezeljük, s e helyen részleteket sem közlünk belőle.