Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Dénes József-Nováki Gyula: Őskori várak a Mátrában

nyomát követhetjük. Ezek közül minden bizonnyal a legfelső tartozik a középkori várhoz, amely a főcsúcstól keletre - 70 méterre - a keskeny gerincen kezdődik és áthúzódik a hegy délnyugati mellékcsúcsához. Ez a védelmi vonal mindössze egyenesen levágott perem (terasz) alakjában létezik. Keleti kezdete alatt 20 méterre, 4-5 méterrel alacsonyabb szinten, kősánc kíséri, belső árokkal, 60 méter után azonban megszűnik, mert a hegyoldal meredekebbé, majd szakadékossá válik. A középkori vár északi és északnyugati oldalát maga a keskeny gerinc jelenti, ahol a rendkívül meredek hegyoldal felett mesterséges erődítésnek nincs nyoma a felszínen. Az így körülhatárolható középkori vár tehát a hegy alakjához alkalmazkodva hosszan elnyúló alakot mutat. Középpontja a keskeny főcsúcs lehetett, délnyugat felé pedig a valamivel alacsonyabb mellékcsúcsnál végződött. Hossza kb. 160, legnagyobb szélessége kb. 45 m volt. Keleti széle közelében két nagy gödör mutat bolygatást. Az alsó két védelmi vonal feltehetően már az őskori telep védelmét szolgálta. Azonban mindkettő csak egy-egy rövid távolságon belül követhető mindkét végén, a hegyoldal középső szakaszán hiányoznak. Ugyanis a hegyoldal itt igen meredek, egy nagyobb sziklás szakadék is lehetetlenné tette a feljutást, tehát mesterséges védővonalra nem volt szükség. E két alsó védelmi vonal ma már csak terasz alakjában mutatkozik, helyenként erősen elmosódva. A keleti alsó teraszt találjuk viszonylag a legjobb állapotban, amelyet széles kapunyílás szakít meg. A legalsó teraszokat (sáncokat) figyelembe véve az őskori telep hossza kb. 330, legnagyobb szélessége (a főcsúcstól a délnyugati alsó sáncmaradványig) 150 m körüli. A három védelmi vonal közül a legfelsőt a középkori, a két alsót az őskori várral hoztuk kapcsolatba. Ez azonban a felszínről nem állapítható meg teljes bizonyossággal. Későbbi ásatás dönti majd el az időbeli különbségeket. A várba vezető egykori útnak is megtaláltuk a nyomát. Az Agasvár keleti gerincén, a főcsúcstól számítva kb. 500 méterre van a „Szamárkövek" nevű sziklacsoport. Az innen kezdődő gerinc déli oldala alatt, néhány méterrel alacsonyabb szinten egykori út nyoma követhető nyugat irányában, egészen a legalsó terasz (sánc) kapuja közeléig. A kaputól délnyugatra, már az őskori telep belső területén, ismét megtaláljuk az út nyomát. Itt azonban alig észrevehető, a meredek oldal felől szinte teljesen betemetődött, alig 40 m hosszan sikerült azonosítani. Iránya alapján a legfelső terasz alatti sánc végéhez vezethetett. Ez az út feltehetően a középkori várba vezetett be. A sáncokon belüli területen régészeti ásatás még nem volt. A legalsó sánctól lefelé 250 méterre 1983-ban erdészeti utat építettek és több helyen cserepek kerültek elő. A következő évben D. Matúz Edit és Sz. Kállay Ágota leletmentő ásatást végzett az út mentén több helyen is. Egy fapadlós ház kis részlete, egy sekély gödör, valamint még több hely szolgáltatott sok cserépedényt és töredékeiket a késő bronzkori Kyjatice-kultúra III., utolsó fázisából, az i.e. VIII. századból.

74 Az Ágasvár magas fekvése, a sáncokkal határolt terület nagy kiterjedése, és a sáncokon kívüli ásatás leletei az említett korszakba sorolják ezt az őskori telepet. Mátraszentimre-Óvár (10. kép) Az Óváron, akárcsak az Ágasváron, egyformán jelen van az őskor és középkor, ezért itt is együtt kell tárgyalnunk e két korszakot. A Mátra legismertebb sáncvárát már régóta 74. MATÚZ Edit-SZ. KÁLLAY Ágota 1994