Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Tari Lujza: Rajeczky Benjamin mátravidéki népzenegyűjtő munkássága

8. kotta egészíti ki. A jó énekesek után érdeklődő gyűjtőnek adott nevek a közösség véleményét tükrözik: „Gergelyné, Orsó Panni templombíró anyósa jól énekel" kapja a nevet Mátramindszenten. „Csabai Ágostonné és Meleg Örzsi (ezek ollyan világ fiai vótak, ők jobban tudják.)" hárítja el a szereplést az egyik terpesi asszony. Felsőtárkányban siratóasszonyok neveit is megadják: „Sirató Barta (Varsó) Kati özv. Csire Józsefné". Nem kerülik el a figyelmét a zenére vonatkozó megjegyzések sem: „Nem tudja az magát kimulatnyi, aki nem nótázik." - mondja Bajzáth Andrásné, egyik felsőtárkányi énekese. A „betyárnótákból: Vidrócki, Nagy Jancsi a legrégibb. «az nagyon szép darab, ha olyan van, aki elejitül végig tudja» mondja szuhahutai énekese, Stork Pál. "Maconkán csonttal sütnek, tökkel harangoznak" - jegyzi fel Szuhahután. „Mindég azt a fát rázzák, amelyikről hull."- írja be gyűjtőfüzetébe Hollókőn. Vázlatos bemutatásunkban igyekeztünk Rajeczky Benjamin teljes mátravidéki gyűjtéséről áttekintést adni. Láttuk, hogy különösen az 1950-es évek elején számos dallamot és