Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Tari Lujza: Rajeczky Benjamin mátravidéki népzenegyűjtő munkássága

Mivel Rajeczky Benjamin népzenegyűjtései eddig nem részesültek kellő figyelemben,

2 tanulmányunk célja e kevéssé ismert népzenegyűjtő-munkásság megismertetése a mátravidéki gyűjtések áttekintő bemutatásán keresztül.

3 Rajeczky Benjamin életrajzi adataiból ismert, hogy Innsbruckban folytatott egyetemi tanulmányainak befejezése és teológiai doktori diplomájának megszerzése után 1926-tól Budapesten a Szent Imre gimnáziumban kezd tanítani. Korábbról datálható történeti irányultságú etnomuzikológiai érdeklődése azonban hamarosan újabb tanulásra készteti, ezért 1932-től 1935-ig Kodály Zoltánhoz iratkozik be a Zeneakadémiára. Ezt követően a zenetudományi munkákba és a népzenegyűjtésbe is hamarosan bekapcsolódik.

4 Ismereteink szerint 1935-ben gyűjt először népzenét a Dunántúlon. Első mátravidéki gyűjtéseként is ezt az évet jelölhetjük meg: ekkor Taron gyűjt. A helyszín kiválasztását véletlennek is tarthatnánk, hiszen esetében természetesnek vennénk, ha először a Pásztó környéki falvakat keresné fel.

5 Tudjuk azonban, hogy Kodály Zoltán 1922-23-ban nagyarányú népzenegyűjtésbe kezd a Mátravidéken, melyet 1926-ban és 1935-ben újabb gyűjtései követnek (1922: Ecseg, Jobbágyi, Mátraverebély, Palotás, Pásztó, Szanda, Szarvasgede, Tar. 1923: Szuha, Dorogháza. 1926: Barna, Bussa, Dorogháza, Mátramindszent, 1935: Hasznos - illetve Hasznoshuta, ma Mátrakeresztes -, Istenmezeje).

6 Úgy véljük, Kodály örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a mátravidéki gyűjtések folytatását Rajeczky Benjáminra bízza. Olyan személyre, aki a szakmai felkészültségen túl kellő tudományos ambícióval és megfelelő helyismerettel rendelkezett, sőt kellő alázat is volt benne népe iránt. Az ének-zene tanításban rövid idő alatt jelentős eredményeket elért fiatal pap-tanár személye Kodály számára garancia volt arra nézve, hogy a Mátravidék népzenéjének gyűjtését szakavatott kezek veszik át.

7 A helyszínek nem véletlenszerű kiválasztásával kapcsolatos véleményünket megerősíti az a tény, hogy Rajeczky Benjamin több olyan faluban gyűjt, ahol korábban Kodály Zoltán (és még korábban Vikár Béla) már dolgozott előtte. A gyűjtőhelyek kiválasz2 Bár más az alapvető ok, ugyanazt állapíthattuk meg Lajtha László északi - azon belüli palóc - kutatásaival kapcsolatban is. 1. TARI Lujza 1993. 3 Rajeczky Benjamin gyűjtéseinek részletes feldolgozását az átányi és bodonyi népzenegyűjtés még nem publikált részének bemutatásával kezdtem el. Az eredményeket összegző tanulmányt Rajeczky Benjamin Heves megyei népzenegyűjtései I. címmel a hatvani múzeum pályázati felhívására 1993-ban nyújtottam be. Az első díjat nyert dolgozat (Hatvány Lajos Múzeum TA 94. 1.1.) kiadás előtt áll. (A továbbiakban: TARI Lujza: HLM. TA. 94. 1.1.) E helyen egyben előre is elnézést kérek az olvasótól, ha írásomba egy-egy személyes visszaemlékezés is bekerül. Mivel abban a szerencsében részesültem, hogy gyerekkorom óta szinte családtagként forogtam a Rajeczky családban, a gyűjtőfüzetekből, gyűjteményekből kiolvasható száraz tényeket emlékeim alapján itt-ott ki tudom egészíteni. Kizárólag tudományos szempontból tartom fontosnak, hogy ezeket másokkal is megosszam. 4 Ilyen irányú munkáját a tanítás és a különféle pedagógiai munkák írása mellett végzi. Zenepedagógiai munkáinak jegyzékét (és egy részét közölve) 1. in: RAJECZKY Benjamin 1976. V. fejezet. Zenepedagógiai munkája hatékonyságáról 1. TARI Lujza 1976. 31. 5 A Rajeczky család ekkor már több mint másfél évtizede Pásztón él. 6 Kodály 1906-tól lényegében folyamatosan dolgozik Nógrád- és Heves megyében. 1906-ban például Pogonyban és Barnán gyűjt, majd Barnát 1926-ban újból felkeresi. Ugyanezekben az években jár Bussán is. 1916-ban gyűjt még Sarudon, majd 1917-ben Csányban. Dorogházát szintén kétszer keresi fel, 1923-ban és 1926-ban. A mátravidéktől távoli Romhányban szintén kétszer jár: 1922-ben és 1935-ben. 1. RÁCZ Ilona-SZALAY Olga 1981. 395. valamint BORSAI Ilona 1982. 159. 7 Kodály kezdettől következetesen harcol az új magyarság megteremtéséért, a magyartalanná vált város magyar szelleművé tételéért a paraszti kultúra segítségével. Ennek a célnak megvalósításához még a 30-as években sem könnyű olyan szakembereket találnia, akik zeneileg is képzettek, de az egyszerű parasztembert sem nézik le. 1. KODÁLY Zoltán 1993. 14-15.