Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Kriston Vízi József: Asszonyok farsangja - Parádsasvár, 1983

6. kép A menet tagjai a raktárba vonulnak. A kép jobb oldalán a hadirokkant (újonnan megjelent) figurája. Szókup József felvétele, 1984. kapuhoz indul. Érkezik ugyanis a délutáni váltás, 2-3 busszal a környező településekről. A borbély és segédje, valamint a perselyes a kapun kívül dolgozik gyorsan és akkurátusan, míg munkájukat a vidám tévés csapat dokumentálja megjegyzésekkel sem fukarkodva, s a többiek a porta épülete körül helyezkednek el. Az akkor oly divatos világsláger, a „kacsatánc" ritmusára hajladoznak és lépdelnek. Borbélyunk mindenkit megérint a faborotvával, s aki ódzkodik vagy el akar lépni, azt megszólja: „Állj meg, no, hisz tudtál róla!" Ennyi a megjuhászkodáshoz elég is. Az így két, illetve három felé vált csapat benti (udvari) tagjait a karbantartó (TMK) műhely férfi dolgozói csalogatják, a testhez simuló, fehér dresszes nő által alakított „pólyásbabát" föl-fölkapják és megszorongatják pajzánul a domborulatainál. Az udvaron beljebb a kissé kapatos tűzoltó brigád tagjai éneklik, hogy „Nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el..." és a bámészkodó asszonyokkal kezdenek táncba. (7. kép) A tűzoltók és a kapásasszony (már régtől készülő) alkalmi jelenete a tréfás erotikus nótaferdítések közben kezdődik és zajlik le. A fejkendős figura körülnézve, szemérmesen lekuporodik és kapáját maga mellé téve a női ürítést imitálja. Az éppen cigarettázó tűzoltók a tömlőbe kapaszkodva lesik guggoló játszótársukat és „szurkolnak" neki. (8. kép) Mire a jelenet a vége felé közeledik, azaz a parasztasszony komótosan felöltözik, hatalmas tömeg állja körül farsangosainkat. Majd ismét a gyárkapu elé kanyarodik a gyorsan magához tért „illetlen" csapat, ahol a portaépület sarkán elhelyezett hangszóró műsorára, mintegy búcsúzóul „eljárnak egy kacsatáncot". Míg a műszak második hullámát jelentő újabb buszra várnak, ismét fotózkodásra