Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Kriston Vízi József: Asszonyok farsangja - Parádsasvár, 1983

szakajtóból pogácsát kínál, míg a pipás cigányasszony „parádi víz" feliratú öblös üveget nyújt át az óvoda felől jövő Barkas gépkocsi kísérőjének, aki húz belőle és megkönnyebbülten hajtogatja: „Köszönjük a beretválást." A volán mellett ülő főnöke elég rosszallóan néz lelkes társára, aki az apáca hosszú ki-kivillanó lábait nézegeti... „Mindjárt itt a kártyavetés!" - A borbély, a segédje a perselyes a cigányasszony és a kapásné kíséretében, ez utóbbi rikkantgatásai közepette nyitnak be a Rákóczi út egyik Gilice-völgy felőli portájára, de a mamától rövidesen megtudják, hogy nincs itthon férfi, se a gazda, se a „veji". A szomszédos új házba az elmúlt ősszel költöztek be a fiatalok, s a napközben gyakran ott tanyázó anya - lévén igen büszke fiú kisunokájára, - hívja, biztatja a maskarásokat. Ide, a házba vezető udvari járdára szintén csak az előző öt személy lép s halad a lépcsőn föl, a lakásba vezető előtérhez. Miközben szabódva, de bele-belekóstolnak a süteménybe és a kis pohárt borba, a kisfiú felé kedvesen egy kis púdert fújnak a műanyag-tálkából. Ezalatt a nyirkos, ködös utcán, a kapu előtt magukat szórakoztatva énekelnek és topognak, kiáltozva bátorítják egymást a többiek, mígnem (5-8 perc múlva) a cigányasszony és a kapásnő kijönnek a házból. Egymásba karolva, farukat a másiknak ütögetve táncolnak. 2.3. Úton-útfélen A „fodrász-trió" még benn falatozik, de a maskarások így is megállítják az IFA teherautót s vezetőjét (ki Párádra való) a jelképes borotválást is imitálva(!) megcsinosítják. Visszapillantó tükröt megköpködik és dörzsölgetik, s ő vidáman ad át egyiküknek húsz forintot. A Rákóczi út további, lakott szakaszán mennek aztán újra kiegészülve tovább, majd egy alkalmas átjárón a Kossuth útra érnek ki. Körülbelül dél van, mire ismét fölgyorsítva lépteiket az üveggyár fölötti fordulóba érnek. Ekkor már vagy 25 házat megjártak, s ahol nem volt otthon a gazda, a női hozzátartozók adtak szívesen pénzt, s vittek ki vagy küldtek (miként a lagziban szokás!) süteményből, borból egy kis kóstolót, - fogadva a másnap esti bálba szóló invitálást. A Béke út torkolatánál lévő ajándékbolt vonalában egy turistabusz lassít, majd leáll. A bentlévők lesik az utcán vonulókat; a sofőr nem ismerős erre, így hosszas párbeszédbe, tréfás évődésbe elegyednek. Főként, hogy a borotválok váratlanul jólfizető és sok kuncsaftra akadtak (gondolják a csapatbéliek...). „Egy húszast kérünk, egy húszast!" - szól a ritmus. A busz elhúzott ablakainak egyikén - mintegy csalogatásul, kedveskedve - beadják italos üvegeiket, amit igen gyorsan kiürítve kapnak vissza. Jelmezéhez illően (de úgy tűnik, valóságosan is megbántva) a skót mérgelődve nézegeti, forgatgatja a teljesen üres üveget. Eközben a többiek körében is riadalom támad, mivel a busz indulni készül, s a borbély és segédje fönnszorult a buszon. Lassan haladnak a borotválással, s az utasok tréfásan gyűrűbe is fogták a komótosan dolgozó fehér köpenyeseket. „Hé, hé, elviszik a borotválókat! Vigyázz, ellopják, ni!" Közben tréfás oda-visszamutogatás zajlik a buszon lévők és az útjukat elálló maskarás csoport tagjai között... Aztán minden rendeződik ismét; indulhat a busz, a gyalogos vonulás is tovább.

29 3.1. A gyárból a gyárba 29. E farsangi „körmenet" sajátosságainak fenti és további érzékeltetése során figyelembe vettük a FROLEC V. által kidolgozott „kommunikációs cselekmény"-analízis kiváló modelljét.