Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Kriston Vízi József: Asszonyok farsangja - Parádsasvár, 1983
viseleten! 25 Mivel ennek a híre még aznap, néhány óra leforgása alatt tovaterjedt (s az asszonyok italtól hevült viselkedése már nem hagyott alább), „két esztendeig a gyár vezetése sem szívlelte a benti bolondozást." Ez utóbbi befolyásánál azt is számba kell vennünk, hogy elnéző magatartásával az igazgatóság „mindenkor" tűrte, vagyis: támogatta a másnapi mulatságra készülő középkorú (és a hozzájuk csapódó, évenként egyre fiatalabb) asszonyok „gyűjtögetését." - „Az az asszony, aki a részvételét igen élvezi és rája készül, az szabadnapot vesz ki a pénteki bolondozásra, vagy majd ledolgozza. A főnökség mindig tudja, hogy miért kéri, miben vesz részt. Ismernek mindenkit, a vezetés is nagyobbrészt idevaló. Az igazgató, Első József meg szintén igen rendes ember - habár dunántúli -, minek megharagítani?!" - vallották sokan. így azután 1981-ben csak bált rendeztek, amin a parádi sramlizenekar játszott „himnuszig". A reá következő, 1982-es évben már Hasznosról hívtak a fiatalabbak kedvéért divatosabb tánczenekart, és a kultúrház vezetője köré csoportosult fiatal asszonyok rövid, tréfás, a helyzetkomikumra építő jeleneteket adtak elő. Nem véletlen: a „műsorszámok", pontosabban a szereplők egy része az 1970-es évek végére kialakul borotválós menet állandó karaktereit csempészte be, másik részük pedig a televízió különféle műsoraiból idézték meg előképeiket (Sandokan, a kalóz; „szovjet" tánccsoport). Az 1970-es évek derekától egy-egy esztendőben fiatal házas férfiak is társultak a maskarások csoportjához, s ennek - miként emlegették - legnyilvánvalóbb jele a most említett két, „csak balos farsang"-ként említett időszak jeleneteiben való aktív közreműködés volt. 26 2.1. ASSZONYFARSANG, 1983. - Szereplők (figurák és játszók) Mint említettük, e jobbára szlovák eredetű község farsangi asszonymulatságra az ahhoz régtől fogva társult, sajátos adománykérő mozzanattal jellemezhető tréfás vonulással kezdődött. Központi figurái: a borbély (Simon Mihályné sz. Venczel Emma, 1917.) és segédje (Stadler Rudolfné sz. Miskolci Mária, 1920.), idősebb és a fiatalabbak körében kedvelt asszonyok, akik „a dolgukat értik és jól csinálják, mert a beretválásnak komolynak kell lenni!. " (1. kép) Az éppen aktuális menetet, az abban felsorakozó személyeket s egyúttal az általuk megjelenített figurát, karikírozott egyéniséget nem ők szervezik, határozzák meg, állítják össze, hanem egy háromfős „mag" (Holló Henrikné sz. Kinczel Adél, 1954 - Fényesi Józsefné sz. Seiben Mária, 1950 - Asztalos Erzsébet, 1952). így a borotváló nenéket is ők könyörgik ki évről-évre, - hiszen igencsak szükség van azok tekintélyére... Okulva a három évvel ezelőtti fiaskó tanulságain, az egyik főszervező, a kultúrház agilis vezetője már jóelőre megszerezte a gyár társadalmi vezetésének egyetértését s rajtuk keresztül a vezetés hallgatólagos engedélyét. Ennek tudatában készültek és kerültek elő, illetve gyűltek össze a kísérő menet figuráinak öltözeteit, valamint az 1983-as maskarázás két, alkalmi, kiemelkedő csoportjának ruházatai, illetve öltözet-együttesei (tűzoltó brigád, televíziós csoport). Korábban plakát hirdette a bált; ez alkalommal viszont meghívó-kártyát csináltattak, amit szinte kizárólag a megborotvált férfiak kaptak. (2. ábra) A tulajdonképpeni előkészületekhez tartozik a borbély faborotvájának elkészíttettetése (ebből ugyanis évről-évre új készül), s hasonló25. Csak itt, alább jegyezzük meg, hogy az asszonyfarsang a parádsasvárinál szabadosabb és bizonyos fokig „durvább" szokásgyakorlatát éppen a közeli Mátraalmásról ismerjük! Lásd: JÁVOR Katalin 1969. 26. így már nyilvánvaló, hogy a korábban zárt, végül is pedig a nyilvánosság előtt zajló, majd annak teljes bevonását megvalósító asszonyfarsang lényegét nem a borotválás adja determinánsként, hanem a szokás funkciója maradt a hangsúlvns - Példánk is igazolja GUNDA Béla 1989. 134., ill. 135. kitűnő megállapításait.
