Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Bakó Ferenc: A magyar parasztház középoszlopának néprajzi jelentősége az Országos Kérdőív válaszai alapján

rek az oszlop mellett tanult meg állni, vagy egyszerű kis szerkezet segítségével körbe-körbe járni. Este a nők a ráakasztott mécses vagy lámpa világítása mellett fontak, a gyerekeket büntetésből körülötte térdepeltették, vagy máskor imádkoztatták. Az utóbbi példák már csak olyan esetben lehetnek érvényesek, ha a középoszlop nem a kemence mellett, hanem attól függetlenül állt a földön, tehát viszonylag újabb időkben, amikor a kemence már kikerült a házból, a szobából. Szerepet kaphat a középoszlop a családon kívüli társadalmi életben is és ez a jelenség mind felföldi, mind országos elterjedésű lehetett. A bódoganyának első megemlítésekor szóba kerül az, hogy rajta díszes vagy betű jellegű vésetek, rovások figyelhetők meg. Felföldi példányaink között a dédesi malom középoszlopán láthattunk feliratot, de népi, paraszti használatban ilyennel már nem találkoztunk. Ennek a szokásnak országos elterjedettségére utalnak pest-megyei és Dunántúlról, Veszprém, Vas és Somogy megyéből kapott kérdőíves adataink. Végül, de jelentőségükben nem utolsóként meg kell említeni a néphit, a népi vallásosság körébe sorolható jelenségeket. Közöttük talán legfontosabb az oszlop megszemélyesítése, amit nemcsak a „boldogasszony"-nyal összefüggő szóformák, hanem a „bálvány", és „ágas" és az „oszlop" nevek is képviselnek, s ezekről bebizonyítottuk, hogy a régi magyar nyelvben „szobor" jelentést is hordoznak. Ezek felvetik annak lehetőségét, hogy az oszlop egykor a lakótér vallási szférájának része, esetleg centruma volt, a legújabbkorban kialakult kultikus saroknak megfelelően.

39 Az oszlop élő vagy mitológiai személyként való minősítésével függ össze az a hit, hogy ő tartja az épületet, hogy meg lehet fejni, hogy testszaga van, hogy természetfeletti erejével gyógyítani, tűzvészt elhárítani képes, vagy éppen eloszlatni a viharfelhőket. Az oszlop megszemélyesítésének legszebb példáit a Felföldön ismerhettük meg, de egy-egy eleme az ország más tájain, így Szolnok, Csongrád, Győr-Sopron megyében is felbukkan. A parasztház középoszlopáról nyert műszaki, etnográfiai és népnyelvi adatainkat áttekintve, az foglalható össze, hogy maga az oszlop, mint építészeti elem az egész országban ismert, de tájanként egyes tulajdonságai sajátosak, a többitől eltérőek voltak. Számos elnevezése között egyedülállónak mondható az oszlop megszemélyesítését kifejező néhány név, ez többségében a bódoganya, ritkábban bódógasszony fája és még ritkábban a bálvány. Az első két név vélhetően Szűz Máriához, az ő tiszteletével hozható kapcsolatba, de feltételesen összefügghet a kereszténységet megelőző pogány hit istenasszonya, a Boldogasszony kései emlékével, hagyományával is.

40 Legnagyobb sűrűséggel a felföldi régióban, a palócföldön fordulnak elő, ott, ahol ez a jelenség először ismertté vált. A palócok nyelve és kultúrája a XVIII. század kezdete óta az Alföld nagy térségein terjedt szét, de az oszlop sajátos palóc elnevezését, funkcióit a telepítések és migráció célterületein már nem tudtuk megtalálni. A felföldi típusú középoszlop ismertető jegyei a sajátos név mellett a hozzá kapcsolódó kultikus, vallási képzeteke változatossága és századunkig való továbbélése. Az oszlopnak, vagy ágasnak nevezett építészeti elem országos elterjedése a szelementartó ágasfa visszafejlődésével vagy elmaradásával függ össze. 39. BAKÓ Ferenc 1967. 221; BAKÓ Ferenc 1978. 125. 40. A kérdés irodalmát 1. BAKÓ Ferenc 1967. 238.