Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Bakó Ferenc: A magyar parasztház középoszlopának néprajzi jelentősége az Országos Kérdőív válaszai alapján

nyitották, hogy a bódoganya név 1960 körül Heves megyében mintegy 40, a szomszédos megyékben pedig 11 településen volt ismert. Feltűnt azonban az, hogy néhány helyen az oszlopot bódogasszonyfájának nevezték, amely az előbbinek egyik változata lehet.

9 Ugyanebben az időben közöltem a topográfiai gyűjtés során megfigyelt középoszlopokat is, s ezekről leírás, rajz, illetve fénykép készült.

10 Ki kell emelnem a megfigyelt és képileg is ábrázolt középoszlopok közül a Füzesabonyban (Heves m.) fellelt bódogasszonyfá-ját, amely a kemence patkáján állt és nyíló virág alakú fejezetével tartotta a mestergerendát. Ugyanezen a néven az egykori Borsod megyében fekvő Dédes falu vízimalmában hasonló funkcióban egy díszes oszlopot találtam, rávésett 183l-es évszámmal. (Mind a két itt említett oszlopot tulajdonosuktól megvásároltam és az egri múzeumban helyeztem el.) A harmadik, ilyen jellegű oszlopként említem meg a Poroszló községben (Heves m.) megfigyelt és felmért bódoganya nevű oszlopot, ami felett a mestergerendán 1792-es építési évszám volt olvasható.

11 Ez tehát a palóc középoszlop legrégibb ismert és hiteles példánya. Figyelmet érdemel, hogy néhány helyen a bódoganya nemcsak a lakás, a szoba belsejében állt, hanem a falon kívül is. Ebben az esetben a szelementartó ágasfa kapta ezt a nevet, amire Heves megyében és környékén 15 példát ismerünk. Adatgyűjtésünk arra is hozott példát, hogy a kemence kürtőjét megtámasztó rövidebb oszlopot vagy magát a kemencét és a tornác faoszlopait is bódoganyának nevezték.

12 Az Országos kérdőíves gyűjtés mindössze 12 településen mutatta ki a középoszlop bódoganya elnevezését. Ebből az északi Felföldön 9 helyen, a Dunántúlon és Hajdú-Biharban pedig 3 faluban ismerték. Sajátságos, hogy a boldogasszony-fája, a boldogfa és a boldogasszony megnevezések a kérdőívekben 16 községben fordultak elő, elszórtan az egész országban. A kettős középoszlop oszlop néven vagy név nélkül nagyobbrészt a Dunától keletre ismert, a Dunántúlon pedig csak 3 helyen. Közöttük szerepel a Veszprém megyei Bakonyoszlop, ahol a névadásnak témánkkal kapcsolatosan történeti okai lehetnek.

13 A középoszlop oszlop megnevezésére kérdőíveink 47 településen utalnak, s ezek 14 megyében fekszenek. Legnagyobb számban Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj-Zemplén és Tolna megyékben. Az oszlop néhol jelzős összetételben is előfordul, mint áldás-oszlopa (Szigetszentmiklós Pest m.), vagy vendég-oszlop (Szeremle Bács-Kiskun m.). A középoszlopot ágas néven emlegetik a legtöbb helyen, a kérdőívek szerint összesen 51 településen. Többségük Északkelet-Magyarországon és a Tiszántúlon van: Borsod-AbaújZemplén, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Békés megyékben. Jóval kevesebb volt található a Dunántúlon és Felföldön, pl. Heves megyében csak 2. A Veszprém megyei Felcsuton lejegyzett szöveg, amely szerint csak akkor hívták így a középoszlopot, ha kétágú volt, több falura is vonatkozhat és ugyanakkor felfedi az oszlop és az ágas technikatörténeti összefüggését. Ezt a történeti összefüggést fejezi ki az egész ország területén, de igen szórványosan előforduló oszlop-ágas megnevezés, összesen 11 esetben, amelyből Hajdú-Bihar megyére három esik. Az eddig felsoroltakon kívül egyéb nevek is merültek fel, s ezeket azért is érdemes 9 BAKÓ Ferenc 1969. 441. 10. A palócföldi középoszlopokról a régi közlésekben egyetlen ábrázolás sincs. Egyedül a szlavóniai magyar oszlop rajzát közölte GARAI Ákos 1911-ben. 11. BAKÓ Ferenc 1967. 222-228. 12. BAKÓ Ferenc 1967. 216. 13. Az „oszlop" eredetileg esetleg személynév volt (KISS 1. 1975. 7)