Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Dénes József-Nováki Gyula: Őskori várak a Mátrában
Ezzel ellentétben, mint a továbbiakban látni fogjuk, a jobban megközelíthető Rónyabérc és a mátrafüredi Benevár-bérc sáncait a közép- és újkorban kőbányának használták. Abasár-Rónyabérc (3. kép) Elsőnek Bartalos Gyula említi ezt a hegyet, mint „ősvárat", melyet „négyszeres vonalban sziklák és kőrakások kerítenek." A „gyűrűn belül" két bő forrást is említ. A kősáncokat, melyeket „kőrakások"-ként ismertet, helyesen ismerte fel. Azonban az általa említett „négyszeres vonal" a sziklákra vonatkozik, amelyek több helyen valóban „vonalban" húzódnak 40 , de természetes eredetűek. Közülük legfeljebb a legkülső jelentette a védelmi vonalat ott, ahol nincs sánc. Ezt az őskori telepet egy, nem pedig négy sánc- illetve sziklavonal zárja körül. Pásztor József csak röviden említi, hogy „a szélén sáncszerű vonalakat képeznek a nagy szikladarabok". 41 Még további két említését ismerjük, de mindkettő közelebbi adatokat nélkülöz, 42 utóbbi a török időből származtatja. Dénes József a felső sáncot járta be, régészeti leletet nem talált, de a sáncvárat már az őskorba helyezte. 43 A sáncvár alsó része Abasártől északra 3 km-re van. A Kékes hosszan lenyúló, déli, széles lejtőjéből, a csúcstól kb. 4 km-re, különálló hegygerinc szakad ki, a Rónya-gerinc (vagy Rónya-hegy). Keleti oldalát a Tekeres-völgy sziklás, igen meredek oldala határolja. Nyugat felé csak a déli végét határolja az előzőhöz hasonló hegyoldal, felső része azonban összeolvad a nyugat felé eső oldal gerinccel. Észak felé, a Kékes irányában széles, szintkülönbséggel alig kimutatható nyereg zárja le. A sáncvár az egész, déli irányban lejtő, széles hegygerincet magába foglalja. Mivel a keleti és nyugati oldal nagy része sziklás-szakadékos hegyoldallal határolt, ezeken a részeken nem volt szükség a sáncot körbeépíteni. Két nagy, de egymással közvetlenül össze nem függő sáncvonal van, a felső (északi-északnyugati) és az alsó (déli-délkeleti). Árok egyik mellett sincs. A terület északi végében, a széles nyereg felett kezdődik a felső kősánc. A meredek keleti oldaltól kiindulva 75 m után széles kapunyílás szakítja meg. Ennek délnyugati oldalán kétrészes, újkori kőház romjai vannak. Szemmel láthatóan az őskori kősánc köveiből épült. Valószínű, hogy a kapunyílás azért ilyen szokatlanul széles, mert a köveket onnan hordták el a házépítéshez. A kapunyílás jelenleg 17 m széles. Ettől kezdve a kősánc jól követhető délnyugat, majd dél irányába, az egykori telep nyugati szélén. E felső sánc hossza, a kapunyílástól számítva 540 m. Közben azonban kisebbnagyobb szakaszokon 4-15, egy helyen pedig 50 m hosszan teljesen hiányoznak a kövek, a sáncnak nyoma sincs. Déli végén közel 40 m hosszan ismét nem találjuk a sáncot, majd 50 m hosszan szétszórt kövek jelzik a sánc vonalát. Ezután déli irányban rendkívül meredek, többnyire sziklás hegyoldal következik, ahol már nem volt szükség mesterséges védővonalra. Ilyennek legalábbis a felszínen nincs nyoma, esetleges kerítés, cölöpsor csak ásatás révén kerülhet elő. A felső kősánc szélessége 5-6 m. Eléggé szétomlottnak látszik, de magassága néhol eléri az 1-1,5 métert. A felső sánc déli végétől déli irányban kb. 635 métert haladunk lefelé a meredek, sziklás hegyoldal felett, amikor az alsó sáncot érjük el. Ez a sánc kelet irányában húzódik, de nehezen követhető, mert rövid, aránylag ép rész után csak kevés szétszórt kő jelzi az 40. BARTALOS Gyula 1910. 121. 41. PÁSZTOR József 1929. 89. 42. BARCZA Imre-VIGYÁZÓ József 1930. 136., PÁSZTOR József 1933. 9. 43. DÉNES József 1984
