Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Hermann Róbert: Megtorlás Heves és Külső-Szolnok vármegyében, 1849-1851

nyugdíjukat felfüggesztik. A cs. kir. vagy orosz csapatokat, szállítmányokat vagy futárokat megtámadó, mozgásukat akadályozó, azoknak kárt okozó helységeket felgyújtják. Azok a zsidó községek, amelyek tagjai a magyar kormány által elkobzott javakat vásárolnak, vagy amelyek tagjai a magyaroknak kémszolgálatot teljesítenek, pénzbüntetést fizetnek.

31 Amint ebből az unalmas felsorolásból kiderül, gyakorlatilag mindenki, aki nem segítette a cs. kir. és orosz intervenciós erőket, vagy nem húzódott teljes passzivitásba, büntethető volt. A kiáltvány célja a lakosság elrettentése, a forradalom közigazgatásának megbénítása volt, s Haynau és beosztott parancsnokai a továbbiakban ebben a szellemben cselekedtek. Érdekességként megjegyzendő, hogy a kiáltvány nem részletezte a magyar hadsereg tisztjeivel, különösen a volt cs. kir. tisztekkel szembeni eljárást. Nekik viszont Mednyánszky és Gruber sorsa nem sok jót ígért. A kiáltvány kibocsátásának másnapján Haynau részletesen szabályozta a "Magyar és Erdély koronái tartományokban felállítandó haditörvényszékek" működését. Ebben a haditörvényszékek teendőit politikai és fenyítő (büntető) törvényszékiekre osztotta. A politikai törvényszéki teendők közé az 1848. október 8., illetve 18. után szolgálatot nem teljesítő, s ezt igazolni képes katonák és hivatalnokok igazolási ügyei, illetve azon személyek iránti nyomozások tartoztak, "kiknek bűntette a hadi törvényszék elébe állíttatásukkor azonnal világos nem volt". A második csoportba tartozott minden más személy ügye. Az ítéletek ellen fellebbezni nem lehetett. Az ítéleteknél a különböző büntetési módokat (börtön- és pénzbüntetés) kombinálni lehetett. A kisebb vétkek esetében Haynau a vagyonosabbaknál a pénz-, a vagyontalanoknál a sáncfogságot vagy börtönbüntetést javasolta.

32 Az osztrák kormányzat egyetértett ezekkel az elképzelésekkel. Amikor 1849. augusztus közepén rövid időre felvetődött annak lehetősége, hogy a magyar hadsereg vezetőivel tárgyalásokat kellene kezdeményezni, Schwarzenberg miniszterelnök szükségesnek tartotta leszögezni: "Azokkal az egyénekkel, akik a lázadó kormány kormányzati tevékenységében részt vettek, semmiféle tárgyalásba sem szabad bocsátkozni, és ellenük a hadseregfőparancsnok 1849. július J-i kiáltványának határozmányai szerint kell eljárni".^ Először a pozsonyi cs. kir. rendkívüli haditörvényszéket állították fel 1849. július 10-én, majd Magyarország meghódításával párhuzamosan megszervezték a haditörvényszékeket Pesten (augusztus 4.), Aradon, Kassán, Nagyváradon, Pécsett és Nagyszebenben is. A haditörvényszékek mellett több rögtönítélő törvényszéket is felállítottak, így Győrben, Gyöngyösön, Kecskeméten, Nagykanizsán, Nagybecskereken is. Ez utóbbiak főleg a köztörvényes kategóriába tartozó személyek ügyeivel (rablás, gyújtogatás, gyilkosság) foglalkoztak, de jónéhány katonaszökevényt vagy gerillát is ezek ítéltek el.

34 1849 augusztus közepéig a megtorlás legszélsőségesebb módja, a halálbüntetés főleg a polgári lakosságot sújtotta. Elég volt egy "rossz" prédikáció a templomban, egy kormányvagy kormánybiztosi rendelet kihirdetése a faluban; néhány érdeklődő szó egy cs. kir. katonához, s az illető máris a haditörvényszék vagy a rögtönítélő bíróság előtt találta magát. Különösen "veszélyeztetett" helyzetben voltak a falusi papok, jegyzők, tanítók, akikre a kormányrendeletek kihirdetésének feladata jutott. Közülük került ki a kivégzettek egyötöde. A többieket nagyobbrészt népfelkelésben való részvételért, fegyverrejtegetésért, cs. kir. katonák átállásra csábításáért végeztették ki. Nem tudjuk, hányan voltak azok a menekülő polgárok és katonák, akiket a déli és az erdélyi hadsereg felbomlása után a cs. kir. katonák 31. Gyűjteménye... 96-98. o., újabb közlése Katona II. 7-9. o. 32. Gyűjteménye...98-108. o. 33. KATONA II. 29. o. 34. BÖHM Jakab í. m. 276. o.. Gyűjteménye... 143-144. o.