Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Dénes József-Nováki Gyula: Őskori várak a Mátrában

Emberi kéz műve, de eredeti célját meghatározni nem lehet".

35 Az egy évvel később megjelent mátrai útikalauz felhívja a figyelmet a Hajnácskő trachit-kúpjára, a sziklákról rajzot is közöl, de a sáncokat nem említi.

36 Pásztor későbbi összefoglaló munkájában már csak a várak felsorolásában szerepel a Hajnácskő.

37 Két újabb útikalauz is megemlíti.

38 Dénes József röviden leírta a sáncokat, kapukat és a méreteket is megadta, régészeti leletet nem talált.

39 Az 1991. évi felmérésben Skerletz Iván is résztvett. A Kékes csúcsától hosszan lenyúló déli, széles lejtőből dél-délkeletre 3,5 km-re szakad ki a Hajnácskő különálló gerince. Az összekeskenyedő nyeregből 4-5 méterre kiemelkedő, természetes eredetű, alig 5-6 m széles, keskeny sziklafokkal kezdődik, majd déli irányban fokozatosan kiszélesedik. Tőle nyugatra közvetlenül mellette van a Rónyakő-gerinc, melytől a mély Tekeres-völgy választja el. A Hajnácskő-gerinc nyugati és keleti oldala egyaránt rendkívül meredek, sziklás, több helyen szakadékos. Ezért ezeken az oldalakon nem volt szükség sáncra. Az első kősáncot az északi, keskeny sziklafoktól délre 160 méterre találjuk, amely kelet-nyugat irányban zárja le a gerincet, árok nélkül. A sánc hossza 70, szélessége 5 m, magassága helyenként eléri a 2 métert. A gerinc közepén 3 m széles kapunyílás szakítja meg. Ettől keletre, 17 m-re kb. fél méter szélességben a sánc felső részéből kövek hiányoznak, mintegy keskeny átjárót képezve, de ez bizonyára újkori bolygatás. E felső vár nyugati oldalán egy rövid, 25 méteres szakaszon is találunk sáncot, de alig 2 m széles, magassága a fél métert sem éri el, külső oldala egybeolvad a kőgörgeteges meredekkel. A felső vár legmagasabb részén természetes eredetű sziklacsoport emelkedik ki, Pásztor József említett leírása valószínűleg erre vonatkozik. A felső vár hossza 160, legnagyobb szélessége a déli végében 75 méter. A sánctól tovább déli irányban 140 méterre húzódik az alsó várat lezáró kősánc, amely a két meredek hegyoldalát nagy ívben köti össze, ugyancsak árok nélkül. Hossza 145, szélessége 6-7 m, magassága itt is eléri helyenként a 2 métert. A gerinc nyugati széléhez közel 5 m széles kapunyílás szakítja meg. Ezt az alsó sáncot a belső oldalon alacsony kősor kíséri, a nyugati oldalon 12-17 méterre, a keleti oldalon azonban alig 5 méternyire. A rövidebb, nyugati szakaszon a szélessége mindössze 3 m és magassága nem éri el a fél métert. A kapunyílásnak megfelelően ez is megszakad, de annál sokkal szélesebben, 20 m hosszan teljesen hiányzik. A hosszabb, keleti szakasz már alig 2 m szélességben követhető, egyre kevesebb kőből áll, de egészen a keleti meredek oldalig tart. Ennek a kősornak a rendeltetése kérdéses, de aligha tekinthető a mellette húzódó tekintélyes kősánc belső védelmi vonalának. Az alsó vár hossza 140, legnagyobb szélessége 105 m. A hegytető felső, sziklás része jól áttekinthető, füves, az alsó várat részben ritka erdő fedi. Régészeti leletet nem ismerünk e területről. A Kandra Kabos által említett őrlőköveket nem ismerjük. A Hajnácskő magas fekvése és a sáncvár viszonylag nagy kiterjedése alapján itt is a késő bronzkor jöhet számításba. A sáncok teljesen épnek mondhatók. Újkori kőbányának nem használták, mert a kő elszállítása a meredek hegyoldal és a mai települések nagy távolsága miatt nehéz lett volna. 35. PÁSZTOR József 1929. 89. 36. BARCZA Imre-VIGYÁZÓ József 1930. 136-137. 37. PÁSZTOR József 1933. 5. 38. CSORBA Csaba 1977. 399., FEHÉR Miklós 1978. 289. 39. DÉNES József 1984