Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Hajagos József: Heves megyei nemzetőrök részvétele a bácskai harcokban
római sáncokból kitörő' rácok által megtámadtattván, e zászlóallyt Járek előtt az ellenséggel szemközt csatarendbe állítottam, s a helység középpontját s balszárnyát, jobbszárnya sorkatonaság által fedezve lévén, a megtámadás ellen biztosítottam.Több kisebb szünök(sziin&tek - H.J.) után reánk irányzott, de sikertelen ágyúlövések után végre délután sáncaikba visszavonultak." Ez az augusztus 19-i csetepaté egyike volt az őrvonalon szinte mindennapos küzdelmeknek. A szerbek kisebb-nagyobb rajtaütéseikkel állandó nyugtalanságban tartották az őrvonal magyar alakulatait. Rajtaütéseikkel igyekeztek kipuhatolni a magyar erők nagyságát, valamint elvonni azok figyelmét valódi szándékaikról, sajnos nem is mindig sikertelenül. Járek elleni támadásukkal augusztus 19-én Szenttamás ostromától igyekeztek elvonni a magyar erők egy részét. Erre azonban nem került sor, mivel a helyőrséget képező sorkatonák és és a hevesi nemzetőrök veszteség nélkül visszaverték a szerbek támadását. Miután azonban Szenttamás bevétele nem sikerült, a vidéket továbbra is veszélyeztették a szerb támadások. A gyakori szerb támadásokat váratlanságuk mellett az tette veszélyessé, hogy ágyúkkal is rendelkeztek, míg az őrvonal védői azokat nélkülözték. Castiglione ezredes már korábban igényelt ágyúkat, de az a hevesiek megérkezéséig nem teljesült. Az augusztus 19-i szerb támadás hírére ugyan Péterváradról a déli órákban Br.Stein Miksa mérnökkari százados parancsnoksága alatt megérkezett 3 ágyú, "de már délután 3 órakor, a sorkatonaság parancsnoka, úgy e zászlóally parancsnoksága által tett e részbeni marasztaló felszóllításnak ellenére, nevezett Kapitány által azon gúnyos, s közömbös nyilatkozatával, miként ő egy nemzetőrségi őrnagyiul parancsolatokat el nem fogadand, ismét elvitettek." Az ágyúk elvitelének valódi oka természetesen nem Stein kijelentésében keresendő, hanem abban, hogy utasítása nem volt a maradásra. Kijelentése mindenesetre képet ad a sorkatonasági és a nemzetőrségi tisztek nem mindig felhőtlen viszonyáról. Lenkey Stein eljárását jelentette Castiglione ezredesnek, s egyben felkérte arra, hogy intézkedjen Járek ágyúkkal való megerősítése érdekében, "nehogy e nagy részint csak kaszákkal, s alig 300 lőfegyverrel ellátott zászlóally minden ágyúbeli támogatás nélkül nyilványosan veszéllyeztessen..." Castiglione ezredestől Lenkey - jelentése szerint - azonban csak azt a nem túl hízelgő választ kapta, hogy: "Mennyen seregével a római sáncokba, s hozzon magának a sáncokbul ágyúkat, ha ollyanokra szüksége van. Nem valószínű, hogy Castiglione ezredes tett ilyen kijelentést, hiszen ő is igyekezett ágyúkat szerezni. Lenkey Castiglionéról alkotott negatív véleménye mögött valószínűleg azt kell keresnünk, hogy a Császár-huszárok parancsnoka nem mulasztotta el éreztetni vele ellenszenvét, mivel benne Lenkey János bátyját látta. Lenkey János annak a 6. Württemberg-huszárezredbeli századnak volt a parancsnoka, amely június folyamán engedély nélkül szökött haza Galíciából. Az esetet, mely a közvéleményben nagy rokonszenvet váltott ki, a hivatásos tisztek többsége megdöbbenéssel fogadta és elítélte. Lenkey Károly szepterben már csak azért is negatívan írhatott Castiglionéról, mert az augusztus végén engedély nélküli távolmaradásával megvált a további magyar szolgálattól. A Castiglionéról alkotott elmarasztaló véleményével Lenkey a saját intézkedéseit is igyekezett kedvezőbb színben feltüntetni. Járekban a zászlóalj tevékenysége meglehetősen egyhangú volt, de korántsem unalmas. Lenkey jelentése szerint: "Járekban táborunk a Rácok által majd minden nap fellármáztatott, s hol kisebb, hol nagyobb erővel megtámadtatott, de ezek mindannyiszor e zászlóally (és természetesen a sorkatonaság - H.J.) szilárd kitartása, s célirányos mozgása által 94 OL H92 ONőHt 1848:4019.