Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Kárpáti László: A gyöngyösi „arnótok" művészeti öröksége

torony falsíkjait tagoló pilasztereket, ill. a nyugati oromfal egyszerű geometrikus díszeit. A templom tömegének eredeti megjelenésében nagy szerepet játszhatott az 1908. július 14-én elhamvadt barokk toronysisak, amely feltehetően az egész városképben karakteres tömegként hívta fel a templomra a figyelmet. A templom hajója a déli oldal kapuján át közelíthető meg, azonban a torony alatti szűk folyosó külön bejárási lehetőséget biztosított a nők számára elkerített nyugati hajószakasz megközelítésére. A külsőhöz hasonlóan, a templom belső tere is rendkívül mértéktartó, mondhatni szerény kialakítású. A csehboltozattal fedett két boltszakaszos hajó architekturális díszeit mindössze az erőteljes pilaszterek, valamint a bolthevedereket tartó gyámok adják. A torony alatti, középen enyhén kiöblösödő karzatot két tagolatlan pillérre állított három kosáríves heveder tartja. Érdekességként jegyzendő meg, hogy a torony keleti falát kizárólag a karzat előtti heveder hordozza. A karzat alatti sajátosan kialakított átjáró más magyarországi ortodox templomoknál is előfordul, leginkább a szentendreiekre jellemző. Ez a megoldás található a szentendrei püspöki (Száborna v. Belgrád), a Pozsarevacska és a Preobrazsenszka templomoknál is.

4 A templomtér tagolását több elem hangsúlyozza. Az exonarthexből megközelíthető „nők temploma" padlószintje egy lépcsőfoknyival magasabb a naoszétól. Hasonló a szintkülönbség a naosz és az oltár (szentély) között is. Valamennyi templomrészt parketta szerűen forgatott téglaburkolat fed. Minden bizonnyal 1811 körül készült az ikonosztázion és a három ívvel áttört - a női részt határoló fa építmény. A templom berendezése Az enteriőr kialakítása nagyjából konzekvensen követi a korabeli későbarokk gyakorlatot, azonban egyes, máshol meglévő és hangsúlyos elemeket nélkülözve inkább archaizáló szemléletet tükröz. Ti. elmarad a püspöki trónussal szemközt általában meglévő „Mária trón" és a szószék. Az ikonosztázion egyszerű, márványozott, három ajtóval áttört deszkafal, amelyet fogrovatos koronázópárkány és két díszváza közé a középtengelybe komponált háromrészes golgotajelenet zár le. Szembetűnő, hogy a képfal kizárólag a királyi ajtón és a már említett Golgota csoporton hordoz festményeket, míg az egész konstrukciót úgy alakították ki, hogy az egyéb felületeken rövid, profilált párkányokra állított, illetve szabad mezőbe függesztett mobil ikonok kaphassanak helyet. (1. kép.) Ez a sajátos konstrukció fölveti a kérdést: vajon a gyöngyösi görögök korábbi kápolnájában volt-e már ikonosztázion? Az ikonanyag ismeretében bizton állítható, hogy az első templomban legalább két korábbi, egymást követő időben készült képfal állott. Ezt a sejtést az látszik alátámasztani, hogy az 1811 körül épült és jelenleg is álló képfalon három - az ikonográfiái előírásoknak hibátlanul megfelelő -, ikoncsoport kapott helyet. Ezek közül a legjelentősebb és számában is legnagyobb az 1760/70-es években Ráckevén működő Teodor Szimeonov-Gruntovics szerzetesi műhelyéből kikerült három alapikon (Krisztus, az Istenanyja, Keresztelő Szent János) valamint a dodekaortont megjelenítő ünnepikonok sora. Nem eldönthető, hogy ez a ciklus még milyen további darabokat tartalmazhatott. A három meglévő alapikon mérete inkább azt a sejtést erősíti, hogy a sorozat ugyancsak - esetleg falazott képálványra függesztett módon —, ikonosztázionként állt össze. A képfal osztópárkány fölölti régiójában egykor felfüggesztett három, rokokó kerctclésú, rendkívüli igényességgel megfestett ikon teszi megfogalmazhatóvá a kérdés másik részét, hogy ezek a kifejezetten ikonoszlázionba illő darabok miért nem a jelenlegi képfal meghatározott pontjain kaptak helyet és csupán má4 DAVIDOV, Dinko 1973. 9-24. 96