Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Kárpáti László: A gyöngyösi „arnótok" művészeti öröksége

kalmárok térhódításától. Gyöngyös városának főbírája és esküdtjei hajlottak a kérelem teljesítésére és meglehetősen szigorú feltételek mellett hozzájárultak a kompánia felállításához és a városi főbíró alá rendelt görög kompániális bíró személyének megválasztásához. Az okirat különbséget tesz a város elé vihető és a kompánia kebelén belől intézendő peres ügyek között, megállapítja a társaság tagjainak a város számára fizetendő 50 talléros taksáját. Az okmány garantálja a helybéli görögök török portékával való kereskedésének monopóliumát. Még ezen év február 14-én a városi tanács határozatot hozott a hitüket elhagyó és ezáltal nagyobb toleranciára számító katolikussá lett görög kereskedők jogállását illetően. Ez a néhány sor gyakorlatilag és jogilag a kompánia tagok fölé emeli az uniáltakat és az előbbiekhez képest kiemelt jogokkal ruházza fel azokat. Négy hónap elmúltával, 1711. július 4-én a tanács szükségét érzi, hogy a kompánia alapszabályzatát kibővítse, árnyaltabbá tegye és a korábban már sejtetett, de írásban ki nem fejezett konfliktuslehetőségek szabályozására részletesen kifejtett szabályzatot adjon ki. Az 1711. július 4-én kiadott szabályzat már limitálja a kereskedők számát, valamint konkrétan körülírja az általuk forgalmazható áruféleségeket és egyben eltiltja őket minden magyarországi, illetve minden magyar mester munkájával készült ám forgalmazásától. A szabálysértések esetében megnöveli a város bírójának hatáskörét Az okmány 6. pontja a legérzékenyebb területet érinti, amennyiben radikálisan ás kizárólagos jogot vindikálva magának, beavatkozik a közösség vallási életébe. Gyöngyös város tanácsa ezt látszólag „civil" síkra tereli, az inkriminált rész mégis arról szól, hogy megtiltják a „keresztény Catholikus Pápisták" és az ortodox hiten maradtok polgári és kereskedelnú érintkezését, az egyes ügyekben közös fellépésüket. A 7. pont már nem kertel, mert egyenesen a kereszténységnek botranykozását, illetve a Becsületes Város elleni merényletet sejt abban, hogy a kompánia egyes tagjai a templomépítés gondolatával és lelkész alkalmazásával foglalkozni merészelnek. „...Semi útal módal megh nem engetetik nékik sem sátoros Ünnepeken sem más közönséges napokon, mivel városunkban mindenkor van Isteni szolgálat" (Ebben a pontban a tanács kinyilvánítja, a római katolikusok vallásgyakorlatának kizárólagosságát és ezeken felül a kilencediktől az utolsó ponttal bezárólag komoly retorziókkal fenyegeti meg a rendelkezések ellen egészben vagy részletekben vétő érintetteket.) Még egy év sem telt el, midőn 1712. június 3-i keltezéssel a szenátus törvényszegés, hitelrontás, közbotránkozás vádjával hatályon kívül helyezte a kompániát és annak alapító szabályzatát. Különös, hogy ezen határozat viszonylag terjedelmesen tárgyalja a görögség vélt vagy valós gazdasági bűntetteit, ugyanakkor a határozat utolsó mondatai megvilágítják a döntés igazi motívumait, jelesen azt, hogy az elmúlt nem egészen egy év alatt a görögök már konkrét próbálkozásokba kezdtek önálló vallási közösségük megszervezésére. „...Mind azért, mind más tőb eletünk nyilván megh világosítatott okokért de legh Feő képpen hogy magok rendin való exercitiumot az keresztélységhnek nagy botrankozására elkezdették" Az idézetből az is kiolvasható - tudván, hogy az istentiszteletek szabályos megtartásához papra feltétlenül szükség van, a gyöngyösi görögök titokban valamelyik vándorszerzetest szolgálatukba fogadták és illegálisan ortodox egyházi szertartásokon vettek részt. 1712-1785 között a város jegyzőkönyvei sohasem említik a görög, vagy arnót kereskedőket. (Egyetlen ennek ellentmondó adatot ismerünk, s ez 1755. szeptember 26-án keltezett, amelyben eltiltják a vassal való kereskedéstől tagjaikat.) Ez csak azzal magyarázható, hogy akár szabad királyi városban (korábban), vagy koronauradalmi birtokokon (mint pl. Miskolc), vagy akár mezővárosban (mint tételezhetően Gyöngyös esetében) addig kaptak türelmet és élvezhettek nyugalmat a kompánia tagjai, amíg az átlagosnál sokszorosan nagyobb fizetséggel megválthatták a város tanácsának hallgatását. Amikor ez már nem