Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Horváth László: Kivándorlás az Egyesült Államokba Bodonyból 1914-ig (Heves megyei kivándorlás II.)
Amerikában folytassa vagyonszerző munkáját, vagy hogy itthon értékesítve vagyonát, a családjával együtt emigráljon a tengerentúlra. E fólduzzadt mozgalomnak mégis az alispán számára - s a „hivatalos" Magyarország számára - a legnagyobb hátránya az volt, hogy ,A munkaerő rohamos megfogyatkozása vármegye szerte nagy munkáshiányt és jelentékeny munkabéremelkedést eredményezett. Ez azon körülmény, mely maholnap arra kényszerít bennünket, hogy a kivándorlási szabadságot korlátozni kelljen." 5 ^ A hivatal szemében egyre látványosabb emberveszteséget a hazaküldött dollárok kompenzálják. Bár erről már régóta senki biztos adatot nem adhat, hisz a kereskedelemügyi miniszter Amerikába kivándorolt egyénektől érkezett pénzküldeményekről gyűjtött adatok nyilvánosságra hozatalát már 1902-ben megtiltotta 57 . De a kiszivárgott adatok is óhatatlanul torz képet adnak, mert a kivándorlók - félve, hogy a ,Jcabátos emberek" még ezt is megadóztatják valamiképpen -, igyekeztek a postát megkerülve, bankok, levelek, vagy közvetlenül a visszavándorlók útján megtakarított pénzüket szeretteiknek hazajuttatni. Az alispán pedig igyekezett minél kevesebb hasznot kimutatni, szerinte „a legjobb számítás szerint egyénenként alig marad évi 200 korona (40 dollár) tiszta jövedelem." 58 Eljárása is igazolja, hogy a kivándorlási mozgalom mögött nem valami gonosz összeesküvés, lelketlen csábítók állnak. Az igazi kivándorlási ügynök az amerikai pénz, az amerikai levél, vagy az Amerikából visszatért kivándorló. Ezért szükséges, hogy a kinti kereseti lehetőségek és a megélhetési, fenntartási költségek ismeretében állapítsuk meg egy kivándorló megtakarítási lehetőségeit. Elöljáróban megemlítem, hogy egy magyar munkás életmódja az USA-ban jóval alatta volt a kinti „standard of lifc"-nak, hisz eleve megtakarításra törekedett. ,Alacsony átlagot véve keres egy nőtlen munkás 1,5 dollárt. Szállásadónál lakik és a buráért fizet havonkint 6-8 dollárt. A burába bele van értve a lakás, víz, fürdőhasználat, mosás, esetleg reggeli és a háziasszony köteles a burdos által hozott ételeket elkészíteni. A húst a burdos könyvre véteti és a hónap végén elszámol. Egy hónapban költ az étkezésre 3,4^f dollárt. Ha hozzácsapunk még ehhez havi 5 dollárt a személyi kiadásoknak, azt látjuk, hogy napjában kétszeri húsevés mellett a legényembernek csaknem 30 dollárt lehet havonként félretenni. A mi pénzünkben 150 korona" 59 . Vagyis takarékos életmód mellett egy év alatt 1.800 koronát lehet félretenni még a nyelvet nem ismerő, szakképzettséggel nem rendelkező magyar kivándorlónak is. A már ismertetett adatok alapján, pusztán az éves megtakarítás 5-7 év itthoni keresetének felel meg. Mintegy kontrasztként hadd álljon itt egy-két hazai példa. A többször is hivatkozott adat, mely szerint itthon is jócskán megemelkedtek a mezőgazdasági napszámbérek, lényegében igaz. 1906. tavaszán zajlott Heves megye addigi legnagyobb munkászendülése és bérharca. A munkás- és családsztrájkot csak két század katonával sikerült leverni, de a megmozdulás elérte, hogy a napszámbérek látványosan emelkedtek. Az egész évre megállapított napszám hónaponként eltérő összegű, de átlagosan 1,5 koronát lehet keresni naponta. Vagyis egy mezőgazdasági munkás egy évben közel 430 koronát kereshet, feltéve, ha végig van muitkája. Ugyanakkor Magyarországon jóval drágább a megélhetés, mint 56 Alispáni jelentés-1906. 28. 57 HML. Alispáni iratok IV-40W72. 24. fol. hivatkozik a Kereskedelmi Miniszter 31878/1902. évi leiratára, mely szerint ezen összegek „csakis a miniszterelnök úrral és a belügyminiszter úrral közöltetnek." 58 Alispáni-jelentés-1906 . 29. 59 TONELLI Sándor 1908 . 436. 60 Hevesvármegyei Hírlap 1906. márc. 25. 3. old.
