Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Horváth László: Kivándorlás az Egyesült Államokba Bodonyból 1914-ig (Heves megyei kivándorlás II.)

latban vannak! Szívesen senki azt a rögöt, melyen született, sem szegény, sem gazdag ember nem hagyja el." Viszont a főszolgabíró már ebben a levelében lényegében felfedi a kivándorlás valódi okait, mert az útlevelet igénylőkkel folytatott beszélgetései során rendre azt a választ kapja, hogy: „... ha itthon maradnának, itteni keresetükkel adóságaikat, a földjeik terméketlensége, családjaik nagy száma, s az alacsony munkadíjak miatt soha sem törleszthetnek le, s mert akik előzőleg kimentek s most pénzt küldenek haza Amerikából, itthon dolog kerülők voltak, luit mennyivel többet tudnak keresni, ha ők kimennek, kik mindnyájan dolgozni szeretnek."^ Vagyis a kivándorlás fő okaként nem volt nehéz felfedezni a földéhséget, az eladósodást, a hazai kereseti lehetőségek elégtelen voltát, mégis a magyar állam és Heves vármegye is, még évtizedeken keresztül tagadta a kivándorlás és a nincstelenség közötti összefüggést. Szerelte volna az erkölcsi érzület elkorcsosulásában, hazafiallanságban, gonosz összeesküvők machinációjában, vagy végső esetben a honi közigazgatás viszonyaiban megtalálni a kivándorlás okát. Közben pedig a kivándorlók szinte őrjöngve sorolják a valós okokat: „... földadó, házadó, kutyaadó, fegyveradó, egyháziadó, mezőkerülő, csősz, kisbíró, pásztor, éjjeliőr, harangozó, postás, csordás, csirkés - mindenekért fizetni kell, utánjárás! költség, közbenjárási költség, temetés, születés, só, cukor, dohány, bor, sör, pálinka, petróleum ..." Nem meglepő hát, hogy a főszolgabíró, mikor végigjárta személyesen is a leginkább érintett községeket (Recsk, Derecske, Bodony, Sirok, Szajla), s hivatkozott a hazafiságra, a család, a haza, a szülőföld iránti szeretetre, azzal feleltek rá, hogv „... mihelyt annyit szereznek, hogy adóságaikat kifizethetik, azonnal haza fognak jönni." 1 A parádi körjegyző is jelenti, hogy „... Bodony és Párád községekből „Amerikába" kivándorolni készülőket magánadóságuk, felszaporodott állami és községi terhek fizetőképtelensége s itteni munkahiány, maguk és családjuk fenntarthatása - valamint adóságuk lörleszilietőségének reménye készteti a kivándorlásra. Kivándorlási ügynökségnek közreműködése ki van zárva, pénzt utazási költségekre és ottani párheti fenntarthatóságukra 300300 koronát szoktak magukkal vinni ... A munkából megtakarított pénzükön, ha szerzeményük egy év alatt adósságuk törleszthetését fedezné - az esetben egy év alatt -, elleneseiben míg elegendő összeget nem takaríthatnak meg, nem térhetnek vissza." A szolgabíró későbbi leveléből az első bodonyi kivándorlók neve is ismertté válik, kik még 1901-ben hagyták el falujukat, s 1902 márciusában már ezt írja róluk: ,ßodony községből a múlt évben kivándorolt Farkas bera Sándor 1.700 koronát, Farkas bera János 960 korona, Fejes gubu Vincze 620 korona, Kis bander Márton 1.000 koronát stb. küldölt haza. Mostanában is folyvást érkeznek haza jelentékeny összegek Amerikából, s ez okozza, hogy még most is tömegesen folyamodnak útlevélért."* Talán kevesebb mint egy év alatt kint megtakarított és hazaküldölt pénzük, itthon 4-6 év kemény mezőgazdasági munka vagy summásélel keresetének felel meg. Nem csoda hát, ha a hazaküldölt levelek, s főleg a pénz hatására Bodonyból egyre nagyobb rajok indulnak az „Újvilág" felé. Viszont az útiköltség - kb. 300 korona - másfél, két évi itthoni keresetnek megfelelő összeg. Ez magyarázza azt, hogy nem a legelesettebbek, leg28 KOVÁCS Imre 1938. 76. Idézi az 1907. évi GYOSZ Ankéton felszólaló Sugár Istvánt. 29 HML. Alispáni iratok IV/a/72. 15. fol. 30 DÁNIEL Ferenc - OROSZ István 1988 . 9. 31 HML Alispáni iratok IV-404/a/72. 15. fol. 32 HML. Alispáni iratok IV-404/a/72. 12. fol. 33 HML. Alispáni iratok IV-404/a/72. 28. fol.