Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Fülöp Lajos: Gyöngyös és környékének nyelvjárási sajátosságai
a város történetebe bevilágít, egy 1261-ből való birtokmegerősítő levél. Ez ugyan Gyöngyöspüspökit említi, azonban bizonyos, hogy Gyöngyös akkor már nevezetes helység volt, különben nem kapta volna tőle neve felét a szomszédos falu. (Később hasonló módon néhány környező község is.) Sólymos legkorábbi okleveles adata 1275-ből, Gyöngyöspatáé pedig még korábbról, 1234-ből származik. A városközpont lakóinak száma ma már meghaladja a 40.000 főt, a püspöki rész jóformán egyetlen utcasorának mintegy 1000, Gyöngyössolymosnak 3080, Gyöngyöspatának pedig 3600 lakosa van. Az adatközlés szempontjából számításba vehető őslakosok túlnyomó többsége föld- és szőlőmüveléssel, fakitermeléssel és bányászattal foglalkozik. A Mátraalj határa nem esik egybe a néprajzi-nyelvjárási körülhatárolással, hiszen az utóbbi — amint láttuk — jóval nagyobb területet jelöl. Az elhatárolásban főként az a hang ajakréses és az á hang ajakkerekítéses ejtését vesszük figyelembe, annak fenntartásával, hogy a teljes palóc terület is viszonylagos egységnek számít. Ez a vidék tehát csak egy darabja a Palócságnak. Mint földrajzi egység délen a Budapest-Kál-Kápolna vasútvonalig terjed, nyugat felől a Zagyva, keletről pedig a Tárna határolja. Berze Nagy János említi, hogy az irt korábban eléggé elszigetelt életet élő palócság féltőn figyázott hagyományaira, különösen nyelvére, amelyen a régi zománcból nem egy helyen csillog még valami... 11 A nyelvjárás - Imre Samu besorolása szerint - az északnyugati vagy palóc nyelvterületen belül a Zagyva-Tarna-Tisza vidéki nyelvjárástípushoz tartozik. 12 A részletezőbb felosztást illetően abban még egyetérthetünk Balassa József véleményével 13 (Albert Jánossal ellentétben 14 ), hogy az archaikus palóc sajátságok a terület középpontjában érvényesülnek különösképpen, és attól távolodva fokozatosan halványodnak. Az is általános vélemény, hogy a középpalócság déli határa a Mátra hegység északi részén húzódik. Ugyanakkor a vizsgált települések egy részének nyelvhasználata - elsősorban az idősebbek és a nők beszédét tekintve - sok vonásban egyezik a középső palóc nyelvjárási sajátosságokkal. Balassa különben a Mátrától délre fekvő területet Heves megyei nyelvjárásnak nevezi, mondván: „... ide tartozik Heves megye déli fele a Mátrától a Tiszáig." 1 Állítását Berze Nagy (és később Imre Samu is) átveszi. 17 Ám nyelvjárási szempontból még ez a szűkebb terület sem egységes, hiszen a nyugati rész elég határozottan elválik a keletitől. Sőt: a nyugati részen belül is nagyfokú „tarkaság"-nak lehetünk a tanúi. 18 A tanulság tehát az, hogy az egyes nyelvjárástípusok határait markánsan nem lehet meghúzni. Gyakorlati szemponttól ugyan elhatárolhatjuk egymástól a nyelvjárásterületeket, azonban az eljárás tudományos jelentőségét aligha túlozhatjuk el. Inkább csak a nyelvjárási jelenségek elterjedésének vannak határai (izoglosszái), viszont ezek sem mindig élesek, vonalszerűek. Dolgozatomban - a terjedelem szabta keretek között — Gyöngyös és környékének meghatározott hang- és alaktani, mondattani, szó- és kifejezéskészletbeli nyelvjárási jelenségeit, nyelvi hagyományait, regionális köznyelvi sajátosságait kívánom bemutatni. Célom elsőit BERZE Nagy János 1905.3. 12 IMRE Samu 1971.359. 13 BALASSA József 1891.75. 14 ALBERT János 1889.417. 15 BALASSA József 1891.75.; IMRE Samu 1971.349. 16 BALASSA József 1891.92. 17 BERZE NAGY János 1905.3.; IMRE Samu 1971.359. 18 IMRE Samu 1971. uo.
