Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Pálosné Nagy Rózsa: A népi vadfogás néhány változata Heves megye déli részén

6. kép: Nyúl fogása egyszerű hurokkal A fojtó fiurkot a földtől kb. 20-25 cm-re (természetesen mindemkor a vad nagyságát tartva szem előtt) bokrokhoz, szőlőkaróhoz kötve, vagy kerítések réseibe - a vad csapájára, megszokott járására rakják le. Télen hurkoznak előszeretettel, mert ilyenkor figyelemmel tudják kísérni a vadjárást. A vadra jellemző, hogy mindig ugyanazon az úton jár, s ha ilyen helyre teszik ki a hurkot, nagy az esély, hogy a gyanútlan állat besétál a csapdába, a feje beleakad a hurokba, s minél jobban húzná azt kifelé, a hurok annál jobban szorítja, míg végül megfojtja a szabadulni akaró állatot. Ha a vadjárás olyan helyen van, ahol nincs se szőlőkaró, se fa, a földbe szúrnak vas- vagy fapálcákat, melyeket dróttal kötnek össze, vagy erős madzaggal, s erre akasztják föl a hurkokat. Olyan helyre rakják ki a hurkokat, amerre a legtöbb állat jár: a vad váltójára, kazlak környékére, patakvölgyek mentén, kerítések réseibe, cserjés, fás helyekre. A biztos siker érdekében csalogatónak ennivalót, lucernát, magvakat - attól függ milyen állatot akarnak fogni - szórnak a hurkok elé és mögé. A hevesvezekényi adatközlő nyulat fogott ezzel a módszerrel. A vad váltóján petrencerúdra erősítette a huroksort úgy, hogy a rúd két végét fához kötötte, s a rúdra úgy helyezte el a hurkokat, hogy azok átfedjék egymást, s szembenézzenek a vad járásával. A hurok elé és mögé lucernát is szórt a biztosabb siker érdekében. Amikor a nyúl megette az egyik oldalon lévő lucernacsomót, elindult a másik oldalon lévő felé, de közben beleakadt a feje a hurokba. Volt olyan eset, hogy egyszerre két hurok is megfogta. Az így felrakott huroksor igen eredményes, mivel két hurok között nehéz úgy átsiklani, hogy az egyikbe bele ne akadna. A szőlőkben a karókhoz erősítették a hurkot (5-6. kép), általában egyszerű hurkot használtak, de huroksort is alkalmaztak. Volt eset, hogy az egyszerű hurkot a karó mindkét oldalára kirakták - jobba és balra -, hogy minél eredményesebb legyen a fogás. A lépőhurkot leginkább madarak tőrbecsalására használták. A földtől kb. 5-6 cm-re, néha deszkalapokra helyezték cl. Keskeny, téglalap alakú deszkára szögeket vertek sűrűn