Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Kárpáti László: A gyöngyösi „arnótok" művészeti öröksége

A gyöngyösi Szt. Miklós magyar ortodox templom ikongyűjteményének legértékesebb darabjait (a szükséges és több évig tartó konzerválási és restaurátori munka után) a Magyar Ortodox Egyházi Múzeum miskolci állandó kiállításon mutatja be. A kollekció eredetbéli sokszínűsége a mesterek nagyrészének anonimitása még sokáig gazdag lehetőséget kínál és tartogat a magyarországi metabizánci művészet megoldatlan kérdései iránt érdeklődő kutatók számára. Liturgikus fém és ötvös művek Az első kápolna felszereléséből maradtak fenn az oltár, valamint az előkészületi oltár (proszkomidia asztala) ón gyertyatartói. A közel azonos formájú gyertyatartók talpainak belsejében 1705Q1767 bevésett évszámok olvashatók. Az 1705-ös dátum feltehetően elírásból vagy vésési hibából származik. Az 1767-es évszám korban meggyőző és egyben dokumentum értékű bizonyíték a régi kápolna komplett felszerelésének meglétéről. Az ón gyertyatartók mindegyike három oroszlánkarmos gombon álló törtíves talpból középen pogácsataggal osztott balluszterekből és széles, kihajtott peremű viaszfogó tányérból áll. A gyertyatartó-tüskék kovácsoltvasból készültek. Valamennyi jelzetlen, nagyságuk 37,5 és 54 cm között mozog. Páratlanul érdekes az ónból készült liturgikus tárgyak között a templom litiai készlete (ötkenyértartója). Az ünnepek előestjének zsolozsmája alkalmával használt tárgy csésze alakú talpból körte formájú nóduszú szárból és az azon ülő széles lapos tálból áll, amelyen az előírt rendben középen az öt kenyér elhelyezésére szolgáló négyrészes tálacska a bor és az olaj tartására rendelt korsócskák és a búzát tartalmzó talpas pohár kapott helyet. A tál pereméhez közel háromágú alacsony (a Szentháromságot szimbolizáló) gyertyatartó áll. A litiai készlet talpán vésett szöveg: 17 AMN 92. A templom két oltárkelyhe közül az egyik díszítetlen hatkarélyos kihajtott talpperemű kehely, kosárnélküli kupával. A templom másik, a gyűjtemény kiállításán látható remekül megformált jelzetlen rokokó kelyhe, a felszerelés legértékesebb darabjai közé tartozik. Tört hullámvonalú, volutás akantuszos lángnyelves talp fölött díszváza idomú nódusz emelkedik, melyen három voluta-párral tagolt cuppa-kosár helyezkedik el a voluták közötti mezőkben ugyancsak három karélyos kartusok, melyeket a talphoz és a kosár pereméhez hasonlóan lángnyelves díszítmények kereteinek."

1 (14. kép). Az oltár felszereléséhez tartozó két evangélikus könyv közül a fiatalabbik 19. század második felében készült orosz munka, ismeretlen időben erősen megégett. Ez alkalommal mind a kötés, mind pedig a nyomtatott lapok erősen megsérültek. A nagyméretű evangéliumos könyv aranyozott rézből készült veretei az orosz barokkra jellemző ornamentális díszek közé komponált tondókban a négy evangélistát, illetve a középső medállionban Krisztust, a Nagy Főpapot ábrázolja. A 18. századi balkáni ötvösművészet remek emléke az az evangéliumos könyv, amely szerencsére teljes épségben, sértetlenül vészelte át a templomot ért csapásokat. A görög 19 A különböző korokban és nagyon eltérő technikával festett táblák konzerválása és restaurálása meglehetősen nagy gondot okozott. A több, mint másfél évig tartó munkát a Herman Ottó Múzeum restaurátorai és konzervátorai végezek. Mindenekelőtt Okruzsnaja Irina munkáját dicséri. 20 Az ón tárgyakról szóló hazai szakirodalom mindezidáig hasonló rendeltetésű rokonemléket nem ismer. A litiai készlet kialakításában a mester kész tárgytípusokat ötvözött együttessé, minden bizonnyal a liturgiában járatos személy felügyelete alatt. 21 DERCSÉNYI Dezső (Szerk.:) 1978. 78-193.