Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Kárpáti László: A gyöngyösi „arnótok" művészeti öröksége

emlékeztetnek. A 12 nagy ünnep csonka sorozata feltehetően egy kéztől, a jobb kvalitású mesterek valamelyikétől származik. (12. kép.) A Gruntovics-műhelyben készült a szentély és az északi hajófal közel azonos méretű, a Tanító Krisztust ábrázoló két ikonja is. Görögjeinknek a távoli Moszhopolissza 1 való kereskedelmi kapcsolatain túl, a kulturális érintkezés egyik megjelenését jelenti e műhely késői feltűnése. Egyúttal jelzi azt az igényt, hogy a 18. század végén elsősorban a görögök és a makedovlachok között erős nosztalgia élt az óhaza iránt. A ráckevei műhely festőinek tevékenységét méltatva D. Davidov szép, szinte érzelmes szavakkal emlékezik a későbizánci művészet epilógusát jelentő kevi zográf műhely jelentőségéről. „Theodor Szimeonov munkatársaival együtt büszke volt művészi számlázására. Bízott a későbizánci örökségben és abban, hogy az északon sem fog kudarcot vallani azok körében, akik maguk is délről elvándorolt jövevények voltak. A magyarországi szerb művészetben a tradicionalizmus méltóságteljesen ért véget kiterjedt és jelentős festői tevékenységükkel."

14 3. Orosz ikonok A 18. század egyre szorosabbá váló balkáiű-orosz kulturális kapcsolataiban a művészeti alkotások és maguk a művészek exportja is nagy szerepet játszott. A mozgás egyértelműen dél felé irányult. A 18. század 40-es éveiben jelennek meg azok az ukrán ikonfestők, akiknek munkássága folytán divatba jött a korábbi alacsony, horizontális ikonosztázion helyett az egész diadalívet kitöltő, magasbaszökő képfalak sora. Ez a festőmigráció készítette elő az ukrán-barokk ikonográfiái újításainak és stíluselemeinek behozatalával az ún. dunai-barokk kizárólagos térhódítását, amelyben másodlagos szerep jutott a bizánci örökséget hordozó tendenciáknak. A gyöngyösi templom viszonylag gazdag orosz ikonegyüttese részben Magyarországon tevékenykedő vándorfestők, részben kereskedők révén került a templomba. A névszerint is ismert, több helyen is feltűnő piktorok közül említésre méltó Tyimofej Szemjonov és Feodoszij Janinka személye. Szignált ikonjaik előfordulnak Miskolcon, Egerben és Gyöngyösön is. Gyöngyösön Szemjonov kezétől származik a „Minden Szenvedők Öröme" ikon, a fita betűvel kezdődő, szignóval ellátolt Szt. Szpiridon ikon alkotója pedig akár Janinka is lehet, akit a Miskolc városi jegyzőkönyv — kötelességmulasztás kapcsán - említve, „muszkaországi" piktornak nevez. Mindkét ikon mérete és technikája közel azonos. Szemjonov munkái a szerb Egyházművészeti Gyűjteményben is megtalálhatók.

15 Az orosz ikonok elterjedésének másik útja azoknak a könyvkereskedőknek a tevékenységében fogható meg, akik elsősorban moszkvai és kijevi liturgikus könyvekkel - egészen Mária Terézia tiltó rendelkezéséig - egészen Szerbiáig szekereztek. A „igazhitűek vígasztalóinak" nevezett könyvárusok nyomtatott rakományukat olcsó, nagyszériában festett ikonokkal egészítették ki, jól tudván, hogy a magyarországi ortodox diaszpóra nem rendelkezik tömegigényt kielégítő műhelyekkel. A házi és templomi (csókolásra kitett, többnyire ünnep-témájú) okonok nagy számban maradtak fenn hazai templomainkban. A gyakran végletesen leegyszerűsített rajzú és színvilágú ikonok Gyöngyösön a következők: Epifáma, Trónoló Krisztus szoloveci Zoszimával és Szavvatijjal, Krisztus születése, Feltámadás a 12 nagyünneppel, Szt. György, valamint többosztatú ikonok „választott szentekkel". Az orosz eredetű darabok közül kiemelkedik négy, az említett szériamunkáknál igénye14 DAVIDOV, Dinko 1988. 96. 15 SZENDREI János 1911. 401. 16 HODINKA Antal 1909. 799-910.