Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Kárpáti László: A gyöngyösi „arnótok" művészeti öröksége
Szt. György ábrázolás és a gyöngyösi téma között: feltűnő hasonlatosság. Az előző, a kisebb méret miatt kevésbé részletező, azonban jónéhány elem a szerzői azonosságot erősíti, így a két lovas figura egyformán dinamikus modellálása, ló és lovas mozgásának azonossága, a sárkány és a lószerszám megegyező rajza. A gyöngyösi, rendkívül részletgazdag Szt. György ikonon a városrészek helyett zöldellő táj szolgál háttérül az ismert jelenethez. Mitrofán mester kizárólagos szerzőségét saját autográf szignója hitelesíti. 10 A gyöngyösi ikonokkal való összevetésnél perdöntőnek bizonyulhatna a dicsfények és a feliratmezők díszítményéhez használt poncoló szerszámok közötti nyomazonosság (6-7-8. kép). 2. Ráckevei ikonok - Theodor Szimeonov (Gruntovics műhelye) Érdekes jelenségként az 1760/70-es évek közötti időszakban - amikor már a metabizánci hagyomány és a közép-európai barokk művészet egymásratalálása megtörtént - egy kis műhely tevékenysége egy időre megfordulni késztette az idő kerekét. A gótikus eredetű ráckevei Nagyboldogasszony templom falképcinek megfestésére a távoli Moszhopoliszból érkezett egy, néhány mesterből és azok segédeiből álló szerzetesi festőbrigád, amely 1765ben elkészítette a templom, majd a hozzá kapcsolódó Keresztelő Szt. János és Szt. Kozma és Dámján kápolnák falképeit 1771-ben. Ugyaiútt az ikonosztázionon is fellelhetők munkáik. 1772-ben már Székesfehérváron dolgoznak, ahol két év múlva, 1774-ben befejezik a templom gyönyörű falkép-ciklusának munkálatait. E néhány év alatt ez a kis közösség sok hordozható ikont is festett, melyekből jeles darabok kerültek a gyöngyösi templomba is. Jellegzetességük, hogy nem vesznek tudomást az uralkodó barokkról, tábláikról a déli tradíciókhoz való feltétlen ragaszkodás sugárzik. Ikonjaik rendkívül szigorúan komponáltak, és nagyon színesek: sok kéket, vöröset, okkert, mélybarnát, valamint zöldet alkalmaztak. A drapériákon szívesen használtak festett arany és ezüst ornamenseket. A műhely vezetőjének Teodor Szimeonovnak (görögös névhasználattal: Theodor Sina Krudi) keze munkáját feltehetően az igényesebben megfestett táblák őrzik. " A műhely minden bizonnyal ismerte a régi festőkönyvek mellett Zsefárovics metszeteit is, mert néhány ikonjukon azok egyenes átvételét ismerhetjük föl. A ráckevei műhelyből Gyöngyösre került darabok között első helyen említendő három, viszonylag nagyméretű tábla, amely Krisztust a Nagy Főpapot, Máriát és Keresztelő Szt. János ábrázolja. (9-10. kép.) Ezekről az ikonokról szóltunk akkor, amikor munkahipotézis szintjén régi helyüket az első gyöngyösi kápolna képfalán képzeltük el. 13 Igényesebb darabjaik között említendő az Újszövetségi Szentháromság - Mária megkoronázása Keresztelő Szt. Jánossal és Szt. Györggyel, valamint a három Szt. Hierarchát ábrázoló, és a nagyméretű Szt. Naum ikon, melynek párdarabjai Hódmezővásárhely, Székesfehérvár és Miskolc templomai számára készültek. (11. kép.) Kissé szokatlan a Szt. Miklós és Athanásziosz, valamint a Szpiridon, Naum, Alipiosz és Sztiliánosz alakját ábrázoló tábla a kevi és a székesfehérvári templomok falképciklusának kimetszett részleteire 10 A táblák anyagának gondos előkészítése kapcsán érdemes megjegyezni, hogy azok hátlapját is ellátták ortodox szimbólumokkal, így: + IC XC NI KA felirattal, ami arra enged következtetni, hogy ezek az ikonok egykor asztalosmunkával készült, keretépítményben kaptak helyet, így hátlapjuk az oltár felől látható volt. 11 DAVIDOV, Dinko 1973. 38-43. 12 A ráckevei festőműhely vezetőjének rajza után metszették rézbe az ochridi Keresztelő Szt. János monostor számára készült lapducát (Magyar Ortodox Egyházi Múzeum, Miskolc), amelyet a mester nevének görögös formájával jelzett. 13 DAVIDOV, Dinko 1973. kat. 96-128.
