Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Kárpáti László: A gyöngyösi „arnótok" művészeti öröksége
sodlagosan, mintegy dekorációként függeszttettek fel a felső zónában. Érdemes megjegyeznünk, hogy mind a Gruntovics-féle, mind pedig ez utóbbi alapkép-sorozat csonka, negyedik darabja mindkét esetben hiányzik. A jelenleg is fungáló alapképek a harmadik és minden bizonnyal legfiatalabb rétegbe sorolandók, amelyek úgy tűnik, már eleve jelenlegi helyükre készültek. Berendezés - Bútorzat Köztudomású, hogy az ortodox templomok liturgikus terének kialakításakor az egyéb egyházak gyakorlatában nem fellelhető tárgytípusok fordulnak elő. Ellentétben az északi (orosz, ukrán) gyakorlattal a déli (görög, szerb, makedoromán) alapítású templomok berendezésekor szigorú határt vontak a nők és a férfiak tartózkodási helye (andron) között. Az előbbit sok esetben szilárd építőanyagból fehúzott fal, de leginkább a férfiak templomának nyugati padsora határolja. Ezek a támaszkodó székek (gör.: sztaszidion, szerb: sztolovi) a későbarokk templomoknál gyakran rendkívüli nüvességgel, a korabeli asztalosmesterség legjavát felmutató kialakítással készültek (Pest, Eger, Miskolc, Tokaj). (2. kép.) A gyöngyösi templom férfiak templomának sztaszidionjai puha fából (pácolt vörös fenyőből) készültek. A nyugati széksort csúcsíves, rácsfonatú áttört, esztergált díszvázás párkány bővíti. Itt az említett rácsozat mintegy a zsinagógai szokást idézve -, mérsékelt betekintést enged a hajóba. A hajó sztaszidion sora az északi és a déli falak mentén megtörik. A déli oldalon a hívek és a kántorok padja közé ékelve kapott helyet a püspöki trón. Mértéktartó, elegáns építmény, melynek tengelyében kétlépcsős pódiumra állítva a közrendűek ülőhelyéhez hasonló egyszerű felcsapható ülőlapú, volutás kartámlájú pad áll. Fölötte a háttámla mezőjében profdált keretben vászonra festett provinciális ízű, újszövetségi Szentháromság kép kapott helyet. Az indás, stilizált korintoszi fejezetes oszlopok által keretezett építményt fogrovatos koronázópárkány zárja le, efölött istenszemmel díszített, függönyös szögletes volutájú baldachin emelkedik. Mind az északi, mind a déli oldalon a kántorpultok mögött (klirosz) három-három ülőhellyel - a szoleát érintő íves oromdíszű széksor kapott helyet. Az északi és a déli oldal sztaszidionjainak magasított támláját felmagasság fölött - klasszicizáló, tusfestésű rozetták díszítik. Az egyes egységeket a karfák fölött szalagfonatos pálcák osztják és az egész kompozíciót a már említett fogrovatos párkány fogja össze. (3. kép.) Ismeretlen helyről kerültek a templomba az ikonasztalok (két darab), melyeknek műves megformálásában az egri, Jankovics Miklós-féle műhely igényessége lenne felfedezhető, bár a két darab motívunikincse erre nem jellemző. A két ikonasztal (tetrapod) mindenesetre a templom felszerelésének legigényesebb faszobrász emléke. A csókolásra kitett ikonok elhelyezésére szolgáló ferde deszkalapok későbbiek, a műtárgyak formája az eredeti funkciót tekintve inkább gyertyatartó lábat sejtet. A harmadik ikonállvány egyszerű, földig beterített, értékes régi gyolcsszövettel beborított asztal, a nun egy velencei kiadású, de rendkívüli szépségű debreceni (!) kötésű evangéliumos könyv fekszik. A stabilan elhelyezett berendezési tárgyak sorában kell említeni a női szakasz északi oldalán álló mészkő keresztelő kutat, melynek rovátkolt kőmedencéje és az azt lefedő vörösréz kupola a hazai emlékanyagban leginkább a pesti szerb templom pronaoszának hasonló rendeltetésű darabjával tart rokonságot. A szerényen kialakított szentélyben a 19. század magyarországi szerb és görög temploma 5 A korabeli templomok berendezéseinek asztalosmunkáiról 1. még: KÁRPÁTI László 1978. 26. 6 VUJICSICS D. Sztoján: 1961. 23.
