Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)

A középkori templom 17. század végén vagy a 17-18. század fordulóján készült festett famennvezete, na­gyobbrészt korhadt, szúette darabjai — melyek átmenté­sére a leszedéskor sajnos nem sok figyelmet fordítottak— nem enyészett el, az akkor megyei hatáskörben illetékes miskolci múzeumba szállíttatták.36 Szerencsés megmaradását köszön­hette talán annak is, hogy értékét, művészettörténeti, kultúrtörténeti, néprajzi jelentőségét — sorstársaival együtt - az egyre inkább kibonta­kozó szakmai érdeklődés felismer­te. A noszvaji templomban lévő, de sok más magyar sylű famennye­zet és templomi festett berendezés irányában megmutatkozó figye­lem pedig annak a századfordulón kialakuló archeológiái, történeti, művészettörténeti szemléletnek volt az eredménye, amely a 17—19. századi egyéb, a vidéken élő nép által készített tárgyakat általánosan övezte. Mindez részét képezte úgy a kialakuló műemlékvédelemnek, mint a szecesszió művészetét is tápláló ornamentika-ku­tatáson alapuló, az újonnan felfedezett népművészetre épülő népi iparművészetet és háziipart serkenteni kívá­nó hivatalos kezdeményezésnek. Ez a gondolkodás a modern művészet és nemzeti princípiumot rejtő nép­művészet egységének megteremtésében látta a nemzeti önállósodás, a nemzeti identitás erősítésének, vagy akár a modem polgári nemzet megszületésének lehetőségét1 — tiszta forrását. Minden esetre a szakemberek ösztönös értékfelismerésen alapuló kutatása, feljegyzéseik, rajzaik és ténykedésük lehetővé tette, hogy érzékeny anyaguk és persze koruk miatt, a lehető legtöbb templomi mennye­zettábla elkerülje a pusztulást, vagy azt, hogy irányukban a tudatos fe­lejtés, elhallgatás bűnébe eshessen egy társadalom — az utókor háláját kell tehát kifejeznünk. Akkor ezeket, a százával fel­lelhető, elsősorban növényi orna­­mentális díszítésű mennyezeteket, a köznépi megrendeléseket (is) kiszolgáló asztalos-festő38 meste­rek és műhelyek munkáiként - a népi iparművészet templom-díszítő művészeteként — a néprajzkutatás, a népisme területéhez sorolta. A festett famennyezetek és rokon emlékek (karzatmellvédek, szó­székek, padtámlák, stb.) mai, tudo­mányközi vagy interdiszciplináris helyzetét azonban jól jelzi, hogy az elmúlt évszázadban vallástörténeti, építészettörténeti, ipartörténeti, műemlékvédelmi, művészettörténeti, néprajzi szempontból egyaránt foglalkoztak velük. Kutatásuk az elmúlt évtizedben ismét felélénkült.39 A magyar nép művészetét feldolgozó, szá­mos szakértő közreműködésével a századfordulón Malonyay Dezső által írt monumentális tanulmány-Nospvaj, A.rpád-kori református templom, 1912 (a fotót közreadja: Nagy Károly — Fortepan 130144) 24

Next

/
Thumbnails
Contents