Szilasi Ágota, H.: Mátyás király kegyeltje. Estei Hippolit püspök reneszánsz címefreskója az egri várban - Megfejtett múlt 1. (Eger, 2016)
birtokait hercegi rangra emelte, Borsónak sikerült elérnie, hogy a császári kegy jeleként egy másik sast is a pajzsára vehessen: a német-római uralkodók, végső fokon a 12. századi Staufok címerhasználatára visszavezethető, arany mezőben ábrázolt, kétfejű, koronás sasmadarat. A ferrarai herceg ezt követően nagyjából két évtizedig a következő címert használta: négyeit pajzs első és negyedik negyedében arany mezőben arannyal koronázott fekete kétfejű sas (a birodalmi sas); második és harmadik negyedében a francia királyok címeréből vett három liliom kék mezőben, a már fentebb szintén leírt vörös-arany szegéllyel; szívpajzsban (vagyis a négyeit nagypajzs közepére, az osztóvonalak találkozási pontjaira helyezve) pedig kék mezőben ezüst sasmadár (az esteiek eredeti címerállata). 1471-ben aztán a császárral konkuráló II. Pál pápa (1464-1471) is kinyilvánította jóindulatát az Eszak-Itáliában komoly hatalmi tényezőnek számító Borso iránt, és annak ferrarai őrgrófságát hercegséggé nyilvánította. Az újabb kegynyilvánítás persze újabb heraldikai változtatásokat is hozott magával: az estei dinasztia feje az imént leírt címerre a pajzs nagyjából felső negyedét kitöltő úgynevezett pajzs főt illesztett, amely vörös mezőben Szent Péter arany és ezüst kulcsait, az oldást és kötést szimbolizáló pápai jelképeket ábrázolta. Borso rövidesen meghalt; fivére, I. Ercole herceg (1471—1505) részben hasonló címert használt, ám eltérő elrendezésben: az előbb még a pajzsfőben szereplő pápai kulcsokat a pajzs függőleges középső harmadát kitöltő ún. cölöpön jelenítette meg, és kiegészítette a kulcsok fölött lebegő pápai tiara képével. Estei Hippolit címere Mindez azonban témánk szempontjából már másodlagos, hiszen Estei Hippolit egri püspök címere ezeket a kiegészítéseket nem tartalmazta — mégpedig a kutatás jelenlegi állása szerint azért nem —, mert a császári és a pápai jelképek csupán a mindenkori modenai, illetve ferrarai herceg pajzsán szerepelhettek ekkoriban, a családtagok címerében viszont soha. Az itáliai származású magyarországi főpásztor címeréről amúgy két egykorú ábrázolás is ránk maradt: az egri vár Hippolit-tornyán lévő freskó mellett hősünk esztergomi érseksége idején használt gyűrűs pecsétjének 1494-ből ránk maradt lenyomatán is tanulmányozhatjuk. Hippolit címerének ez a két változata zavarba ejtő érdekességeket rejt. Ha alaposabban szemügyre vesszük őket, első ránézésre is jól látható, hogy a freskón, illetve a pecséten a négyeit pajzs negyedeinek a sorrendje nem azonos: a pecséten a családi címer bevett ábrázolásmódjához hasonlóan a liliomok vannak az első és a negyedik osztatban (vagyis az előkelőbbnek számító helyen), és az estei sas a második és a harmadik negyedben; a várbéli freskón éppen fordított a helyzet. Másfelől akár a freskón, akár a pecséten látható címert vizsgáljuk meg, mindkettőről hiányzik az estei dinasztia tagjainak címerében amúgy rendre megfigyelhető fogazott szegély, amely a VII. Károly francia királytól címerbővítésként kapott liliomos mezőt keretezi. Sajnos semmilyen forrással sem rendelkezünk, amely megvilágítaná ennek a két furcsaságnak a hátterét. A késő középkori (és majd az újkori) címerhasználatban a pajzsot a reprezentatív ábrázolásokon nem egyszer további ékességek kíséretében jelenítették meg: pajzstartó figurák, a pajzsra ültetett sisakok, koronák, sisaktakarók, zászlók és más hasonlók társaságában. Ezeket a szaknyelvben külső ékítménynek nevezett pajzson kívüli elemeket nem tekintjük a szó szoros értelmében vett személyes (vagy családi) címer állandó és kötelezően megfestendő részének, ugyanakkor használatukat szintén meglehetősen szoros szabályok kötik. Estei Hippolit egri várbéli freskóján csakúgy, mint a fentebb említett esztergomi érseki gyűrűspecsétjén a pajzs mögött hosszú nyelű körmeneti kereszt látható, fölötte széles karimájú kalap lebeg, amelynek bojtjai a pajzs két oldala mellett csüngenek. Hasonló kereszt kizárólag a római egyház püspökeinek címerén szerepelhet, míg a jellegzetes fejfedőt csakis a bíborosok használhatták és használhatják mind a mai napig külső ékítményként (nem mellesleg ezért is tudhatjuk, hogy Hippolit ránk maradt esztergomi érseki gyűrűs pecsétjének nyomója legkorábban 1493-ban, a fiatal főpásztor bíborosi kinevezésének évében készülhetett). Az egri vár Hippolit-tornyának freskóján ezenkívül a pajzsot két oldalról egy-egy - ma már sajnos csak töredékesen látható - angyal tartja. Az isteni hírnökök a kései gótika kora óta a legnépszerűbb pajzstartónak számítanak: az itáliai címerművészetben már a 14. században is számos alkalommal felbukkannak, de a magyarországi címerábrázolásokon is gyakran találkozunk velük már jóval Hippolit kora előtt is: nem is csak főpapi, de például városi címereken is. Körmendi Tamás '
