Szilasi Ágota, H.: Mátyás király kegyeltje. Estei Hippolit püspök reneszánsz címefreskója az egri várban - Megfejtett múlt 1. (Eger, 2016)
Giovanni Dalmata (?): Beatrix királyné és Mátyás király portréja (Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria - Ltsz.: 6711., 6712.) Bonfini Estei Hippolitról „(...) fényes ferrarai kísérettel megjött Pannóniába Este Hippolit, Beatrix királynénak nővérétől való unokaöccse, akinek nagyapja Ferdinánd, dédapja pedig Alfonz király volt, hogy az esztergomi érseki egyházmegyét, amelyet korábban nagybátyja, Aragóniái János bírt, átvegye. Mátyás király, hogy unokaöccsét rangjához illően fogadja, először Bernardin modrusi grófot menesztette elébe nemesi lovassággal Zágrábig, aki az érseket Sopronba kísérte. Azután a királyné, ahogy értesült közeledéséről, Fodor Istvánt küldte elé követségbe, hogy a nevében köszöntse az unokaöccsét, fejezze ki örömét jövetelén, és mondja meg neki, hogy maradjon ott, míg a király nem hívja a táborba. (...) Mihelyt Mátyás Stájerország feldűlása után visszatért [Bécsújhelyhez, legsürgősebb dolga Hippolit meghívása volt, hogy annak olasz kísérői alaposan felmérjék az ostrom és a diadal jelentőségét, e mind a királyhoz, mind a szemlélőhöz méltó eseményt. (...) Tehát a király Bátori Istvánt, akit nemrégen elhívott Erdély tartományából, hogy Újhely végső megvívásánál jelen legyen, ő pedig ezerfőnyi válogatott lovassággal érkezett, elküldötte Sopronba, hogy Hippolitot érseki méltósága szerint tisztességgel kísérje a pannon táborba. Ez a mogorva, becsületes férfi, a hadtudomány kiváló mestere, akiről mindenki úgy tudja, hogy örök szüzességet fogadott, az utasítást nagy lelkesedéssel hajtotta végre. Fényes lovassággal elment Sopronba, és elhozta magával az érseket; amikor a király a futároktól meghallotta, hogy tíz mérföldnyi közelségbe értek, rögtön elébük indított két hadrendbe állított ezredet, hogy hódoljon, mint illik, az esztergomi érseknek, Magyarország főméltóságú prímásának, és - ahogy nevezik - a született pápai legátusnak, ne a korát, hanem főrangú származását és méltóságát tekintse, visszaútjában pedig a fiú szórakoztatására mutasson be hadijátékokat, különböző harci gyakorlatokat. Később az arisztokraták és az előkelőségek teljes karával meg a főtisztekkel ő maga ment elébe a harmadik mérföldkőig; ügy ölelte meg Hippolitot, mintha a saját szülötte volna, csókkal borította, és nemes természetét látva mindvégig fiaként szerette; páradan pompa és a katonaság üdvrivalgása mellett vezette be a táborba és a saját sátrába. Hippolit a ferrarai nemesekkel együtt a legkitüntetőbb fogadtatásban részesült itt, a király éjjel is, nappal is meg-meglátogatta, gyakran megölelgette, és naponta gyengéden dédelgette. Aztán elvitték a betegsége miatt Lichtenwörthbe távozott királynéhoz, aki lelkendező anyai örömmel fogadta, majd visszahozták a királyhoz a táborba.” BONFINI, Antonio: A magyar történelem tizedei. Ford.: KULCSÁR Péter, Balassi Kiadó, Budapest, 1995. (4.8.50-80) 883-885.
