Szilasi Ágota, H.: Mátyás király kegyeltje. Estei Hippolit püspök reneszánsz címefreskója az egri várban - Megfejtett múlt 1. (Eger, 2016)
Az egri vár úgynevezett Hippolit-kapuja Az egri püspöki központot: a székesegyházat, püspöki palotát, káptalani épületeket és kápolnákat már a 14. században várszerűen megerősítették, a várat 1363- ban említették először. Egy 1379-es oklevél szerint az erődítményt Szent János evangélista várának nevezték, a benne álló katedrális védőszentje nyomán. Ez a vár azonban még csak a mai erősség északnyugati sarkát foglalta el, magát a székesegyházat külön falak nem is vették körül. Ezért, amikor 1441-ben huszita rablók támadtak Egerre, súlyos károkat tudtak okozni a székesegyház épületében is. Valószínűleg ezután építették fel az egri püspökök azt a jóval nagyobb területet övező várfalat, amely máig meghatározza az egri vár kiterjedését. A falrendszer ránk maradt nyugati részét három négyszögletes torony védte: nyugaton a Kovácsok tornya, északon a kisebbik várkaput, az úgynevezett Fakaput őrző torony a püspöki palota keleti végénél, a mai északi várkapu helyén, a déli oldalon pedig a vár főkapujának a tornya. A déli kaputorony bejáratát pillérekben futó külső csapórács is védte. A csapórács számára a falsíkban kialakított tükröt lapos boltív zárta le. A rácsot a torony első emeletéről kezelték. Maga a torony valószínűleg négy emeletes lehetett, legfölső szintjét faszerkezetű erkélyfolyosó vette körül. A 16. század első évtizedére a tűzfegyverek rohamos fejlődése és terjedése a fél évszázaddal korábban emelt erődítményeket elavulttá tette. Ezért Estei Hippolit püspök parancsára újabb építkezések indultak a vár megerősítése és korszerűsítése érdekében. Az ekkor felépülő új kulcslyuk alakú lőrésekkel ellátott tornyok mellett a legjelentősebb átalakítást a vár — mára elbontott — keleti részét körülvevő szárazárok és külső várfal kialakítása jelentette. Ennek a várrésznek a déli falán egy új kaput is nyitottak, amelyet Nagykapunak nevetek. Híd vezetett át az árkon, és előtte a külső falon egy külső kapuvédőmű, úgynevezett barbakán épült. Ez az U alakú bástya, amihez még egy négyzetes kaputorony is csadakozott, nem csak a bejáratot őrizte, de a külső vár hosszú, déli falszakaszának előterét is védte. Az új, jól megerődített kapu építése fölöslegessé tette a sokkal gyengébb régi Nagykaput, ezért annak tornyán a régi kapunyílást és a csapórács tükrét befalazták. Mivel azonban ez a régi torony a vár alatti város főutcájából a legjobban látható helyen emelkedett, a püspök saját festett címerét is elhelyezte rajta. Hogy a freskót védjék az időjárás viszontagságaitól a kapu befalazása során egy fülkét alakítottak ki számára, és a festő ennek a hátfalára festette fel az angyalok által tartott címerpajzsot. A megszüntetett kapu tornya ezáltal új funkciót kapott, címertorony lett. A 15. században hasonló, jól látható helyen emelkedő, színesre festett címerekkel díszített tornyok számos várpalota homlokzatát díszítették: ilyen címertorony állt a budai vár, a visegrádi királyi palota, vagy például Kinizsi Pál lietavai várának homlokzatán. Pietro Ferrabosco erődítési terve, 1568 - Kriegsarchiv, Wien (Bécs) ÖSTA KA Kartensammlung G I h 158.
