Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 27. (Eger, 2009.)

PÁLL-GERGELY B.-ERŐSS Z. P.: A Magyarországon élő Vertigo fajok együttes előfordulásai és megjegyzések habitat-preferenciájukról

V. substriata fajról. Elvileg előfordulhat, hogy ez utóbbi két faj együtt él, bár erre utalást külföldi irodalomban sem találtunk (igaz, nem sok ilyen tárgyú irás ismert). Mivel vannak olyan területek, ahol akár öt faj is együtt él, és nem ritkák a hármas előfordulások, valószínűnek látszik, hogy a fajok közt a kompetíció nem játszik döntő szerepet, elterjedésüket úgy tűnik, főleg az élettelen környezet határozza meg. 1. Táblázat., Table 1. Vertigo fajok/ Vertigo species Hány fajjal él együtt/ Number of co-occured species V. alpestris 4 V. angustior 6 V. antivertigo 5 V. moulinsiana 4 V. pusilla 6 V. pygmaea 6 V. substriata 5 Soós (1943) a Kárpát-medencei viszonyokat tartva szem előtt a V. alpestris mészsziklához való kötődését kizárólagosnak tartja. Grossu (1987) szerint kizárólag hegyvidéken és meszes talajon él, előfordulhat kövek, vagy a nedves avar alatt. Ez az állítás egyezik terepi tapasztalatainkkal. Ugyan megtalálható a faj erdővel borított töbrökben és völgyekben is, de hiba volna Magyarországon erdőlakónak tekinteni. Észak-Európában viszont igazi erdőlakó is lehet (Proschwitz, T. 2003). Proschwitz & Hornung (2002) munkájában javasoltakkal egyet értve, a fajt ritkasága miatt Magyarországon ismételten védelemre javasoljuk. A V. moulinsiana sztenök faj (pl. Schutt, H. 2001), mely a Habitat Direktívában az Annex II-es kategóriát kapta (Cameron et al. 2003). Nemzetközi viszonylatban talán ez a legintenzívebben kutatott Vertigo faj (pl. Boettger, C. R. 1936, Bondesen, P. 1966, Jankowski, A. 1939, Jueg, U. 2004, Manganelli et al. 2001, Piläte, R. 2004, Schmierer, T. 1936, Seddon, M. B. 1996, Steusloff, U. 1937, Tattersfield, P. & Mclnnes. R. 2003). Magyarországon viszonylag gyakori, az alkalmasnak tűnő élőhelyek nagy részén megtalálható. A V. angustior és a V. antivertigo elsősorban nedves réteken előforduló fajok, viszonylag gyakoriak az ország területén (Pintér, L. & Suara, R. 2004). Az előbbi, balmenetes faj hazánkban védett. Ezt nemzetközi megítélése indokolja, nem pedig ritkasága. A V. antivertigo ártéri erdőkben is előfordul, ahol leginkább korhadó fadarabokon vagy elhalt sásleveleken mászkál. A gyakran vele egy élőhelyen megtalálható V. moulinsiana pedig szinte kizárólag a friss, zöld sásleveleken gyűjthető. A V. pusilla az egész elterjedési területén tipikus „multihabitat" (többféle élőhelyet preferáló) faj (Pokryszko, B. M. 2003). Magyarországon két jól elkülönülő élőhelyet szeret: a nedves réteket és az árnyas sziklákat. Legtöbbször ez a faj él együtt a V. alpestris fajjal. A hazánkban leggyakrabban előforduló, minden bizonnyal a legtágabb tűrésű faj a V. pygmaea. Elsősorban mezofil rétekre jellemző, ezen kívül erdőkben (Soós, K. 1943, Pokryszko, B. M. 1990) és sziklás környezetben, például rakott kőfalakon is megtalálható (Pokryszko, B. M. 1990). Kerney et al. (1983) hangsúlyozzák, hogy a faj nem él erdőkben. Adataink, meglátásunk szerint V. pygmaea élhet erdőben. Valószínűtlen, hogy a faj előfordulását a gyepszint fölött akár több tíz méterrel lévő lombkorona befolyásolná, sokkal inkább tehető felelőssé az a mikroklíma, ami a gyepszintben uralkodik.