Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 27. (Eger, 2009.)
HUPUCZI J.-MOLNÁR D.-SÜMEGI P.: Előzetes adatok a Fruska,Gora hegység horvátországi szakaszán található negyedidőszaki képződmények quartermalakológiai elemzéséhez
Ugyanennek a malakológiai egységnek a 18 és 15 méter közötti szakaszából már statisztikailag is értékelhető malakofaunát sikerült kinyernünk. A folyóvízi, mozgóvizet kedvelő elemek (Valvatapiscinalis, Sphaerium rivicola, Pisidium amnicum) jelentős aránya alapján az üledék egy része biztosan fluviális eredetű. A szelvénynek ebben a szakaszában az álló és mozgó vízben egyaránt megélni képes fajok domináltak, különösen a Bithynia tentaculata aránya volt kimagasló, de igen jelentős arányban kerültek elő a Valvata cristata, Planorbis planorbis, Anisus vortex, Anisus spirorbis fajok is. Bár a szelvényben alárendelten megtalálható néhány hidegtűrő faj, mégis a termofil faunaelemek - Viviparus contectus, Bithynia tentaculata, Anisus spirorbis, Pisidium amnicum - aránya volt a meghatározó. Krolopp (1973, 1983) és Lozek (1964) munkáit figyelembe véve több kronológiai és környezettörténeti szempontból alapvető index faj is előkerült a szárazföldi és vízi taxonok közül. Az Ena montana és a Helicodiscus singleyanus, valamint a Viviparus contectus, Pisidium amnicum együttes, és egyértelműen fosszilis jelenléte alapján a vizsgált szelvényrészlet egy interglaciális szakaszban, mégpedig a középső pleisztocén végén halmozódhatott fel. A fauna összetétele nyomán valószínűsíthető, hogy az utolsó interglaciális záró szakaszában, a klasszikus alpi nevezéktan alapján Riss-Würm interglaciális végén fejlődhetett ki ez a faunaszakasz. Ezt erősíti meg a fent említett faunaelemekkel együtt előforduló Cochlodina laminata, Granaria frumentum fajok jelenléte is. A nyugat-európai nevezéktan alapján ez a szakasz az Eemian interglaciális végének, a tengeri izotópszintek (Marine Isotope Stage - MIS) 5a szakaszának felel meg. A hőmérsékleti instablilitás időszakára, az Eemian interglaciális lezárulásához, az utolsó, Weichselian (alpi nevezéktan szerinti Würm) glaciális kezdetére tehető. Ennek nyomán a vizsgált szelvényszakasz kora mintegy 100-90 ezer évek közé datálható. A malakosztratigráfiai és quartermalakológiai alapú környezettörténeti értékelésünket egyértelműen alátámasztja, hogy az optikai lumineszcens (OSL) adat ennek a malakológiai zónának a felszínén, a fedő löszréteg kialakulásának kezdetén 87 ezer évnek adódott (Galovic et al. 2009), amely jó egyezést mutat a Mollusca fauna alapján készült rétegtani besorolással. A felmelegedés lezárulását követően a vizsgált sarengradi szelvényben egy éles határvonallal Iöszös üledék felhalmozódása indult meg és hidegtűrő, mezofil sztyeppfajokkal - Pupilla muscorum, Trichia hispida, Trichia striolata, Nesovitrea hammonis, Euconulus fulvus - jellemezhető löszsztyepp alakult ki a fluviális és alluviális üledék-felhalmozódással jellemezhető ártéri (terasz) szint felett, 15 és 14 méter között. Ebből a második malakológiai egységből vízi Mollusca faj már nem került elő. Az OSL vizsgálat alapján (Galovic et al., 2009) ez a löszös réteg 87 ezer évnél fiatalabb kronológiai horizontban alakulhatott ki. A fauna összetétele alapján a würm glaciális kezdetének egy hidegebb szakaszán fejlődhetett ki, korát 90-80 ezer évek közé tehetjük. A fauna összetétele és az üledékréteg változása nyomán az interglaciálisban kialakult folyóvízi teraszon megszűnt a fluviális és alluviális üledék felhalmozódása és eolikus üledékakkumuláció folyamata indult meg. A két üledékképződési folyamat között egy igen jelentős őséghajlati változás, egy interglaciális - glaciális klímaciklus váltása alakult ki. Ezért nyomán feltételezhető, hogy a vizsgált terasz-szint klimatikus eredetű. A Duna bevágódása és a teraszhorizont kiszáradása az alsó würm kezdetén, 90 és 80 ezer évek között jöhetett létre. A 2009-ben tervezett újabb mintavétellel és jelentősebb tömegű malakológiai anyag feldolgozásával remélhetően tovább pontosítható a fentebb megrajzolt őskörnyezeti kép és rétegtani besorolás.
