Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 16. (Eger, 1997.)

DOMOKOS, T.: Észleleletek a csigák, különös tekintettel az orsócsigák (Balea biplicata, Bulgarica vetusta, Cochlodina laminatá) alkalmazkodó képességéhez, migrációjához

Az időpároknak megfelelően, a múzeum kertjében az egzisztálás időtartama fajonként a következő: 1. Cochlodina laminata 5 hónap 2. Balea biplicata 7 hónap (esetleg 24 hónap!) 3. Bulgarica vetusta 8 hónap A három adat közül a Bulgarica vetusta „teljesítménye" a legfigyelemreméltóbb, hiszen az erősen szelektáló telet is sikeresen átvészelte egyedünk. Vajon mennyi ideig húzódik el a faj esetleges degradálódás okozta kipusztulása? Erre a kérdésre jelenleg nem tudok választ adni, csupán néhány más - nem orsócsigára vonatkozó - faj esetében van régiónkból adat. Az egyik a Helicigona banatica esete. Ez a faj a gyulavári Sitkai-erdő 129-es idős tölgyesének tarra vágását követően még három évig egzisztált az erdőtagot körülölelő kiszáradt holtág bodzásában. E populáció rövid krónikája: 1. 1990. A populáció szegélyének felfedezése. 2. 1991/92. telén a populáció habitátját képező tölgyes letermelése. 3. 1993. A Helicigona banatica védetté nyilvánítása. 4. 1995. Az utolsó élő egyed szemrevételezése a habitât megmaradt szegélyében Lennert József társaságában. Ekkor gyakorlatilag az egész habitátot felördögkarmoztuk. A másik a Helicigona arbustorum esete. E faj egyedei Dr. Kovács Gyula kertjében (Békéscsaba, Deák F. u. 7.) a 90-es évek elején éveken keresztül éltek, szaporodtak. Sajnos betelepítésére vonatkozóan nincs írásos feljegyzés, s így csak Dr. Kovács Gyula gyűjtési naplója és a múzeumnak ajándékozott néhány 199l-es és 1992-es gyűjtésű példánya alapján tudunk elindulni. Dr. Kovács Gyula amint az gyűjteményének áttekintése után kiderült - saját gyűjteményében nem helyezett el a visszafogott példányokból. A MMM-hoz került példányok csupán néhány évvel ezelőtti gyűjtésüek, s létállapotuk alapján feltételezhető, hogy röviddel begyűjtésük előtt pusztultak el. Mikor kerülhetett(ek) ki a Helicigona arbustorum egyede(i) a kertbe? Dr. Kovács Gyula gyűjtési naplója szerint - figyelembe véve a korábbi adatokat - nem sokkal később, mint 1990. 08. 13. (Trencianske-Teplica), mivel ez az utolsó Helicigona arbustorum begyűjtés időpontja. Visszaemlékezéseim szerint ennél jóval korábbi időkpontról lehet szó, de sajnos hitelesnek csak írásos dokumentumokkal alátámasztott adatokat lehet elfogadni. Az előbb említett feljegyzések alapján a Helicigona arbustorum populáció megközelítően két éves. Természetesen a felsorolt 5 adat nem vethető össze, mert a dolgozatban szereplő orsócsigák nem elpusztult, hanem befogás után elpusztított egyedek, bizonyító példányok, esetleg még élő populáció reprezentánsai. E néhány tájékoztató jellegű adat rávilágít arra, hogy az Alföld meleg és száraz makroklímáján belül (Pécely, Gy. 1994) vannak olyan mikroklímájú habitátok, amelyek képesek adaptálni a hűvösebb és nedvesebb makroklímájú erdők lakóit. A fenti adaptáció elősegíti a fluktuációs övezet (Varga, Z. 1981) esetünkben indukált kiszélesedését. Az általam felhozott példák, Deli T. által Praecarpathicum névre keresztelt övezet létének, legtávolabbi foltjának bizonyítékaiként foghatók fel. Az egyes övezetek között a természetes mozgás lehet lassú vagy gradációval bekövetkező és meglepően nagy egyedszámú populációt, vagy távolságra megmozgató is (Gaál, I. 1928). Ez utóbbit occupációnak nevezhetjük, hogy megkülönböztessük a lassan lejátszódó