Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 16. (Eger, 1997.)

DOMOKOS, T.: A mezőberényi Laposi-kertek régészetileg feltárt holocén üledékeinek malakofaunája

tával majd egyre vízközelibbé válik. Feltételezésem szerint ez a fauna kronosztratigráfiailag a boreálisban, biosztratigráfiailag a Vallonia costata malako-zónában élhetett (Kordos, L. 1977, Fűköh, L. - Krolopp, E. - Sümegi, P. 1995). Az 1. minta talán a boreális közepéről, a 2. pedig inkább a végéről származó faunát zár magába. A neolitikum közepére a klílmát a szárazabbá válás jellemzi (Kordos, L. 1977). Ekkor telepszik meg az alföldi vonaldíszes kerámiával jellemzett kultúra (tiszapolgári, szakállháti) az Ős-Körös ma 85 mBf magasságú teraszán (3. ábra). 3. ábra Szintviszonyok, felszíni formák változása Mezőberényen keresztül a vasútállomás és a Laposi-kertek nyugati szegélye között. A magassági torzítás 1000-szeres. 0 3 1 2 3 A kra Ezeket a telepeket feltehetően árvíz pusztítja el és temeti be a későbbiek során. A telep beiszapolódására utal a mészvázak korábban már említett vegyes törmelékből összeálló magja. Véleményem szerint a 4. és 5. minta az az ártéri üledékekre jellemző vízi és két nedvességet kedvező (Succinea oblonga és Oxyloma elegáns), de nem vízi fajokat zárja magába. Az 5. rétegbe a szárazabb időszakokban képződött repedéseken keresztüljutnak le a felszínen, illetve a felszínhez közeli talajrepedésekben élő, az 1. táblázat 5. oszlopában pontozássaljelzett fajok. A 4. és 5. minta közel 85 mBf feletti üledékei feltehetően egy csapadékosabb ártéri szakaszhoz, kronológiailag a szubboreális végi hűvösebb, csapadékosabb klímához kötöttek (Kordos, L. 1977). Malako-zónába sorolásuk problematikus, mert hiányzik a Bithynia leachi mellől e zónára oly jellemző Gyraulus riparius (Fűköh, L. 1989, Fűköh, L. - Krolopp, E. - Sümegi, P. 1995). A Lymnaea stagnalis magas példányszáma (101 db) - az esetleges összemosódás feltételezését mellőzve - arra enged következtetni, hogy elődeink azt étkezési célokra gyűjtötték. Az 1. táblázatban szereplő listát átfutva összefoglalóan megállapítható, hogy a felsorolt malakofauna a Vertigo substriata és a Perforatella bidentata kivételével a mai faunának is tagja (Kovács, Gy. 1980).