Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 15. (Eger, 1986.)

VARGA, A.-CSÁNYI, B.: Malakológiai vizsgálatok a magyarországi felső Duna árterének víztereiben (1994)

3. Eredmények 3.1. Duna A Duna Európa csaknem legnagyobb folyama. Teljes hosszúsága 2850 km, így méretei miatt a benne élő makroszkopikus vízi gerinctelen állatok eredményes gyűjtésével kapcsolatban számos mintavételi probléma merül fel. Eddigi kutatási tapasztalataink alapján ezen állatcsoport tagjai az év legkisebb vízállásakor és vízhozama mellett a leginkább hozzáférhetőek a gyűjtés céljára. Az előforduló fajok a folyó mindenkor vízborítás alatt lévő zónájával együtt ilyen körülmények mellett vannak a vízfelszínhez legközelebb. A fajgazdagság a meder mélyülésével ismét csökken, így egy jól definiálható taxonmaximum (szegély-zóna) figyelhető meg a folyó mentén. Ennek a zónának eredményes vizsgálata az egyelőhálós módszerrel, tehát csak kisvízi körülmények között lehetséges. Ezt a mintavételi módszert azért tartjuk követendőnek, mert a különféle vízterekben egyaránt jól alkalmazható. A makrozoobenton együttes tanulmányozására olyan optimális mintavételi eljárást célszerű használni, amely egyszerű, adott esetben szabványszerűen rögzített eljárás. A különböző vizekben élő társulásokat csak ilyen módon lehet összevetni egymással. A nyeles egyelőhálós gyűjtés a Dunán kisvízi körülmények között megfelelőnek bizonyult. A pontos értékeléshez hasznos a vízállás/vízhozam adatok változásának, a változások irányának és mértékének, azaz dinamikájának vizsgálata is (Vízrajzi évkönyv adatbázisa 19921994 között) Bár 1994 első felében a kis és a nagy vízállás közötti különbség csaknem elérte a 4 m-t, a mintavétel alkalmával a vízállás a minimális vízszinthez képest csupán 18 cm-rel volt nagyobb. A rajkai (Ancylus fluviatilis, Bithynia tentaculata, Dreyssena polimorpha, Lymnaea auricularia, Lymnaea peregra ovata, Sphaerium corneum) és a remetei (Ancylus fluviatilis, Lymnaea peregra ovata, Bithynia tentaculata, Sphaerium corneum) fauna gazdagságát tehát az magyarázhatja, hogy a tartós kisvízi zónában gazdag élőlényegyüttes volt megtalálható, így a vízszinlingadozás mértéke helyett a viszonylag alacsony vízállás volt a meghatározó. Az 1994 végén tapasztalt szintén tartósan kicsi vízállás nem indokolhatja a kimutatott taxonok számában bekövetkezett csökkenést, hiszen az ingadozás mértéke csak a 20 cm-t érte el, ezért a jelenség magyarázatára (a puhatestűek kivételével) kizárólag szezonális indokokat feltételezhetünk. A komáromi (Fagotia acicularis, Fagotia esperi, Lithoglyphus naticoides, Valvata naticina) és az esztergomi szelvényekben (Fagotia acicularis, Lymnaea peregra ovata) ettől eltérő eredmények figyelhetők meg, mivel az 1994 első felében tapasztalt minimális taxonszámokat a Duna vízállás- és vízhozam-adatai magyarázhatják (1. táblázat). 1. táblázat Dunai szelvények vízállás- és vízhozam-adatai Vizsgálati időszak DÁTUM Rajka Dunaremete Komárom Vizsgálati időszak DÁTUM vízállás (cm) vízhozam (m7sec) vízállás (cm) vízhozam (nr /sec) vízállás (cm) vízhozam (m'/sec) 1. 1994.04.27. -243 * 63 * 380 3576 1994.05.21. -222 * 94 * 352 3222 2. 1994.08.08. -268 * 10 * 96 1129 1994.10.19. -278 * 2 * 59 955 * = a kis vízállás miatt pontatlanok a vízhozam értékek