Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 15. (Eger, 1986.)

DOMOKOS, T.: In memoriam KOVÁCS GYULA (1932-1996)

kaja mintaszerű volt, tanítványai rajongással szerették, s egyszerűen csak DRÖKI-nek becézték egymás közt. 1967-től félfüggetlenített biológia, majd 1974-től nyugdíjazásáig nagy diplomáciai érzékkel rendelkező kémia szakfelügyelője, illetve szaktanácsadója volt Békés megyének. 1968 januárjában a Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolába (ma Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola) került saját kérésére. Ebben az iskolában 24 évet tölt el az 1992-ben bekövetkező nyugdíjazásáig. 1969- ben megnősül, feleségül veszi Ribai Margit gyógyszerészt. 1970- ben megszülető Attila fia lett az, akiben Kovács Gyula tovább él mint pedagógus. Természetesen doktorálását követően sem szakít tudományos tevékenységével. Haláláig - jelenlegi ismereteim szerint - 38 publikációja jelent meg a malakológia tárgyköréből. 1975 és 1980 között a legtermékenyebb, hiszen 13 dolgozatot jelentet meg. Dolgozatainak közel fele szerzőtársas, ami arról árulkodik, hogy a gyűjtést és a cserét mindennél fontosabbnak tartotta. Sajnálta az írással „elveszett" időt, s csak a szerzőtársak unszolására állt kötélnek. Az esetek zömében a határozást vállalta magára, s ilyenkor munkáját néhány kivett példánnyal honorálta^). Páratlan tudománytörténeti és faunisztikai ismerete sajnos a sírba szállt vele. Többszöri kérésem ellenére sem osztotta meg a Soosiana, illetve a Malakológiai Tájékoztató olvasóival a határozás során használt, és csak általa ismert differencia specifikák ismeretét, amelyek segítségével gyors és igen pontos határozás vált számára lehetővé minimális héjmorfológiai bélyeg alapján. Közel 17.000 tételes - az országban egyedülálló - puhatestű-gyűjteményt alakított ki 200—250 csere lebonyolításával. Cserepartnerei - hazai és külföldi specialisták - között olyan nevek szerepelnek mint Bodon, M., Boss, K.J., Grossau, A., Klem, W., Kuiper, J.G.J., Maassen, W., Nordsieck, H., Paget, O., Pintér, L., Riedel, A., Varga, A. 1972-ben a tudományra nézve űj fajt nevez el róla Varga A. és Pintér L. Hygromia kovácsi névvel. Az előbb említett fajt még a 60-as évek elején megtalálta a megye keleti erdőségeiben. 1972 óta részt vett a magyar malakológusok munkáit külfölddel is megismertető SOOSIANA szerkesztőbizottságának munkájában. Közel 41 évre visszatekintő tudományos tevékenysége során ismertté tette Békéscsaba nevét a zoológusok között szülőhazánkban és azon kívül is. 1979 és 1981 között a Munkácsy Mihály Múzeumban részfoglalkozású muzeológusként is dolgozott. Tanárának, Dr. Horváth Andornak az útját járva nőtte ki magát a klasszikus malakofaunisztika talán utolsó karizmatikus alakjává. Az egyelő gyűjtés hibáin okulva a tömeggyűjtést becsülte legtöbbre. Kézírása bámulatosan kalligrafikus volt, s rendkívüli egyénisége pedig mindig derűt varázsolt és jó hangulatot teremtett környezetében. Ritka élmény volt őt kupiét énekelve látni és hallani saját zongorakísérettel. Optimizmusa egyéni és utolérhetetlen volt. Meglévő betegségeiről mélyen hallgatott, hogy megkímélje családját és környezetét. Furcsa módon, szinte mindenre telt idejéből. Mindig etikus és gerinces volt. Szélsőséges politikai áramlatok között is hű maradt elveihez. Talán ez utóbbi emberi tulajdonságai azok, amelyeket magunkévá kell tenni ahhoz, hogy napjaink értékhullámzásának közepette is nyugodt szívvel hajózzunk be abba a révbe, amelybe már Dr. Kovács Gyula 1996. július 22-én megérkezett.