Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 15. (Eger, 1986.)

DOMOKOS, T.: Javaslat a még nem védett közép-európai montán Gastropodák, valamint a Cepaea nemoralis és a Cepaea hortensis fajok védettsége

tudott, hogy az orosházi temetőt néhány évvel ezelőtt rendezték, a mindszenti Ó-temető pedig a felszámolás alatt áll. A felszámolás - szemben a rendezéssel - átmenetileg jó hatással van a populációkra, mert a terület „elvadulása", bebokrosodása, a sírkövek felborítgatása megváltoztatja jó irányban a mikroklímát. A fekvő állapotukból felemelt sírkövek és a műanyagvázú koszorúk alatt néhol tucatszám lehet találni a diapauza állapotába dermedt Cepaea nemoralist, A Cepaea hortensis alföldi előfordulásai közül csak Szarvason a Virág utcai egyszínű citromsárga populáció védettsége tűnik kivitelezhetőnek. Ezért fordulok a Körös-Maros NP Igazgatóságához, hogy az Arborétumon kívül is - ha lehetséges - biztosítsa, a természeti értékeire méltán büszke városban, ennek az attraktív csigának a megmaradását. Tapasztalataim szerint: a parkokban leginkább kúszó, földhöz lapuló ágas-bogas bokrokat szereti a Cepaea hortensis. Szívesen elfogyasztja az elhalt, de nedves ágak kérgét is. Ezért jelentős a szerepe az elhalt gallyak dekomponálásában. Végezetül a magyarországi Mollusca-k védelme terén elért eredményeket vetem össze a környező országokéval. Nálunk jelenleg a puhatestűek 9,7%-a védett. Ha javaslataimat elfogadják, akkor közel 20%-ra fog emelkedni a védett puhatestűek aránya. Ez az arányszám Ausztriában 64% (Frank, C. - Reischütz, P. L., 1994), Szlovéniában 54% (Bole, J., 1992), Szlovákiában 32% (Steffek, J., 1994), Horvátországban és Romániában nincs még rendezve a védettség és veszélyeztetettség. Grossu, A. V. professzortól (Bukarest) kapott információim szerint, csupán két védett faj van Romániában: A Helix pomatia és a Helix lucorum. Ukrán és jugoszláv Vörös Könyvről nincs tudomásom. Az összehasonlításnál helyzetünkön sokat nem változtat az a tény sem, hogy külföldön az alfajokat is számon tartják és legtöbbje a Vörös Listára is felkerül. Magyarországon Pintér, L. legutóbbi, 1984-ben publikált fauna-listája nem tartalmaz alfajokat. Irodalom Bába, K. (1982): Eine neue zoogeographische Gruppierung der ungarischen Landmollusken und die Wertung des Faunenbildes - Malacologia, 22 (1-2): 441-454. Bába, K. (1992): Die Verbreitung der Landschnecken im ungarischen Teil des Alföld, I. - Soosiana, 19: 25-59. Bole, J. (1992): The Red List of Terrestrial and Freshwater Mollusca in Slovenia - Varstvo Narave, (Ljubjana) 17: 183-189. Dobosi, Z. - Felméry, L. (1977): Klimatológia, TK., Budapest Domokos, T. - Kovács, Gy. (1982): A balatoni Fekete-part és környékének malakofaunája - Állatt. Közi., 69: 61-68. Domokos, T. (1996): Jelentés a Tekerés-, Aranyos-, Hideg-patak és völgyének (Zemplén-hegység) malakológiai vizsgálatáról, valamint avaslat hét újabb puhatestű (Ancylus fluvatilis, Bythinella austriaca, Discus perspectivus, Hygromia transsylvanica, Ruthenica filograna, Vitrea diaphana) védettségére - manuscript, 1-11. Frank, C. - Reischütz, P. L. (1994): Rote Lista gefährdeter Tiere Österreichs (Red: Johannes Gepp), Band 2:283-316. Kerney, M. P. - Cameron, R. A. D. - Jungbluth, J. H. (1983): Die Landschnecken Nord- und Mitteleuropas - Verlag Paul Parey, Ham-burg,-Berlin. Kovács, Gy. (1976): A Cepaea nemoralis (L.) faj új lelőhelye Magyaror-szágon - Soosiana, 4: 62. Kovács, Gy. (1977): A Cepaea hortensis (O. F. Müller) faj új alföldi lelő-helye - Sosiana, 5: 62. Kovács, Gy. (1980): Békés megye Mollusca-faunájának alapvetése - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 6: 51-84.