Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 15. (Eger, 1986.)

DOMOKOS, T.: Javaslat a még nem védett közép-európai montán Gastropodák, valamint a Cepaea nemoralis és a Cepaea hortensis fajok védettsége

Név Zoogeográfi Bába, K. 1982. li fajcsoport Kerney, M. P. et al. 1983 Areájának helyzete Értéke (Ft) 12. Perforatella umbrosa alpi-kárpáti kelet-alpi-kárpáti szegély 2500 13. Trichia unidentata alpi-kárpáti keleti-alpikárpáti szegély 2500 14. Trichia filicina ponto-mediterrán kelet-alpi-kárpáti sziget 5000 15. Chilostoma faustina kárpáti-balti kárpáti szegély 2500 Amint az a táblázatból is kitűnik: Bába, K. (1982) felsorolása szerint három faj a ponto-mediterrán fajcsoportba tartozik, s csak Kerney, M. P. et al. (1983) emeli ki azok kárpáti jellegét. A táblázatban felsorolt fajok veszélyeztetettségük alapján „vulnerable" kategóriába sorolhatók (Rakonczai, Z, 1990). A táblázat után található három ábra egy-egy példát hoz a már védett, illetve védelemre javasolt kárpáti, kárpáti-szudéta, alpi-kárpáti zogeográfiai csoportba tartozó csigára. II. A következő védelemre javasolt két faj a Helicidae családba tartozik és mindkettő szinantróp elterjedésre hajlamos. Amint azt a mellékelt ábrák is mutatják az atlanto-mediterrán (Bába, K. 1982) Cepaea nemoralis és Cepaea hortensis elterjedését a különböző klímájú területek között fellépő klímagátak akadályozzák. Dobos és Felméry (1977) nyomán készült ábrát - amely Magyarország klímaöveit mutatja be - és a Cepaea fajok magyarországi elterjedését összehasonlítjuk, a következőket állapíthatjuk meg: - A Cepaea nemoralis megközelítően az óceáni klímahatás alatt lévő területre korlátozódik, de a dráva zöldfolyosójának mikroklímája elősegíti a DK-i irányú terjedését is. Az alföldi előfordulásai feltehetően már a természetes areát körülölelő szinantróp areába tartoznak. - A Cepaea hortensis esetében a Duna és a hozzákapcsolódó szinantróp hatások megléte nyilvánvaló. Jól érzékelteti ezt a 4. ábra (Kerney et al. 1983). A Duna az óceáni és a sztyepp - erdőssztyepp klímaterületek közötti átmeneti sávban folyik, de valójában mikroklímája attól eltérő. Megmutatkozik a Cepaea hortensis „keletiesebb" és „északiasabb" volta abban is, hogy a Dunától keletebbre is exisztál a behurcolás eredményeként. Kerney et al. (1983) zoogeográfiai besorolásában nagyon helyesen nevezi meg a két Cepaea elterjedését. A Cepaea nemoralist nyugat-európai, a Cepaea hortensist pedig nyugat- és közép-európai fajnak titulálja. - Következőkben a két Cepaea faj Munkácsy Mihály Múzeum (Békéscsaba) Mollusca-gyűjteményében található példányainak adatait közlöm néhány tanulság levonása céljából. Nem saját gyűjtésű anyag esetében természetesen közlöm a gyűjtő nevét is. Jelentősebb példányszám esetében a díszítettséget is megadom. Cepaea nemoralis Badacsonytomaj, th. közelében, kőkerítés: 88.08. - (9 - főleg többcsíkos); Barcs, Drávapart: 85.08.26. (21 - egyszínű sárga és rózsaszín többcsíkos variáns) - Botka János; Nagyhar-