Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 15. (Eger, 1986.)

DOMOKOS, T.: Adatok a Dénesmajori-csigás-erdő malakofaunájához. A Laciniaria plicata (Draparnadud, 1801) előfordulása

1996 MALAKOLÓGIAI TÁJÉKOZTATÓ MALACOLOGICAL NEWSLETTER 15: 41-43 Adatok a Dénesmajori-csigás-erdő malakofaunájához A Laciniaria plicata (Draparnaud, 1801) előfordulása Domokos Tamás Abstract: Contribution to the knowledge of the mollusc fauna of the Dénesmajori-forest (SE-Hungary, Békés county) - First appearance of the Laciniaria plicata (Draparnaud, 1801) The authors gives report about the first "in situ" appearance of the Laciniaria plicata in the South East part of the Hungarian Great Plain (Békés county - Dénesmajor, so calted "snail's forest"). A Balea biplicata békéscsabai előfordulása után (Domokos, T, 1994a) ismét egy új Clausiliida előkerüléséről tudok beszámolni, most a Dénes-majori-csigás-erdőből (Domokos, T. 1994b). A Laciniaria plicata hullámtéri előfordulása azonban nem esetleges, mint a Balea biplicata synantróp, háziasodásra utaló előfordulása, hanem a „zöldfolyosó" működésének szerves következménye. Megjegyzem, hogy a Balea biplicata gyümölcsöskerti populációja nem agonizáló, hanem igen virulens populációnak mutatkozott a vizsgálatok során. Elsősorban a házak átlagosnál nagyobb mérete, másodsorban pedig a két évvel későbbi, sok élő példányt eredményező gyűjtés bizonyítja a populáció életképességét. Ma már az egykori kertnek még a helyét sem lehet megtalálni, mert buldózerezéssel építkezésre előkészítették a terepet. 1995 decemberében és 1996 januárjában a Fekete-Körös árvize elborította a Dénesmajoricsigás-erdőt is. (A Dénesmajori-csigás-erdő nevet a védelemmel foglalkozó egyeztető tárgyalás során kapta a terület 1996 márciusában. A védelem ügy jelenleg a minisztériumban van.) Mikor 1996 januárjában kilátogattam a jeges erdőbe, igen szomorú látvány fogadott. Hatalmas, különböző kiterjedésű és morfológiájú uszadék-szőnyegek, -lépcsők, -gátak torlaszolták el az utat a szabad járás elől. Megfigyelhető volt, hogy az uszadékra - az árvíz utolsó fázisában finom iszap rakodott le (Domokos, T. - Varga, A., 1994). Az árvíz levonulása után közel 8 hónappal elvégzett gyűjtések során Laciniaria plicatakní találtam az uszadék-lépcsőkben (több m hosszú és néhány dm magas, cm-es nagyságrendű gally és lágyszárú törmelékből, fakéreg darabokból álló halmaz) csupán négy bizonyító-példányt gyűjtöttem be, hogy minél kisebb zavart keltsek a biotópban. A Laciniaria plicatak létállapota a következő volt (létállapot kategóriája: darabszám): Ei:2, ET2:1, ET3CI (Domokos T, 1995). A Nagy-Alföldről eddig csupán két élőhelye volt ismert: Újszentmargita (Margit-erdő?) és Vásárosnamény (Bagiszeg) - Pintér, L. - Richnovszky, A. - S. Szigethy, A., 1979; Pintér, L. - S. Szigethy, A., 1979; Pintér, L. - S. Szigethy, A., 1980. Az elmondottak alapján feltételezhető, hogy a Laciniaria plicata előfordulása - annak ellenére, hogy a megjelenése az árvízhez köthető - ma már nem nevezhető tranziensnek. A téli árvizet követő gyűjtés során 50 db Bradybaena fruticum létállapotát vizsgáltam meg. Az eredményt szalagdiagrammal ábrázolva közlöm. Meglepő, hogy a januári fagyos időben begyűjtött egyedek 10%-a aktív állapotba került a szobahőmérsékletű vizsgálat során. Feltételezésem szerint az Ei-es állapot „dúsulását" az élő egyedek jobb úszási tulajdonsága okozta. Ugyanis az állat teste és a házat lezáró mészhártyá(k) között jelentős légzsák található az esetek többségében. A fentiekben vizsgált házak színkombinációja a következő volt) 80% rózsaszín, 12% csíkos és 8% zöldessárga.