Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 15. (Eger, 1986.)
FŰKÖH, L.: Kvartermalakológiai vizsgálatok a Mátra és Bükk déli előterében
A domináns fajok és a mellettük előforduló korjelző fajok Vertigo geyeri, Vertigo parcedentata, Columella columella Vallonia tenuilabris alapján megállapíthatjuk, hogy az idősebb üledékek a pleisztocén idején képződtek. Ezt az üledékkomplexumot a benne előforduló Vallonia costata alapján ökológiailag két szakaszra lehet bontani, mivel a faj csupán 20-26. mintákban fordul elő, megállapíthatjuk, hogy az üledékképződésnek ebben az általunk feltárt legidősebb szakaszában cserjés, bokros területnek kellett lennie, míg a fiatalabb szakaszban erre utaló adatot nem, vagy nem ennyire kifejezetten lehet megfigyelni. Itt inkább a Helicopsis striata, Pupilla muscorum, Vertigo pygmaea a domináns, mely nyilt területekre enged következtetni. A faunakép alapján megállapítható, hogy az üledékeknek ez a szakasza a pleisztocén időszakban, malakosztratigráfiailag a Bithynia leachi - Trichia hispida biozónában, a Helicopsis striata alzónában képződött, mely kronosztratigráfiailag a Wi-2 -nek felel meg. A feltárt rétegsor fiatalabb humuszos üledékeiben csupán a 3. minta adott kiértékelésre alkalmas faunát. A faunakép alapján az üledékképződésnek ebben a szakaszában egy tipikusan mocsári faunát sikerült feltárni, melyben a domináns fajok az Anisus spirorbis, Planorbis planorbis, Bithynia tentaculata. Ez utóbbi fajnak főleg operculumai kerültek elő. A mintában egy korjelző fajt találunk, ez a Gyraulus ríparius, mely az eddigi holocén malakológiai vizsgálatok szerint (Fűköh, L.1989) a süllyedékterületeken a tófejlődés záró szakaszában a láposodás idején jelenik meg. A faj segítségével lehetőség nyílik az üledékek faunájának biosztratigráfiai, kronológiai besorolására. Az üledékek faunája biosztratigráfiailag a Gyraulus riparius - Bithynia leachi biozónába, kronosztratigráfiailag a szubboreálisba sorolható. A feltárt üledéksor alapján megállapítható, hogy a területen a pleisztocénben feltehetően a Laskó-, vagy az Eger-patak rakhatta le üledékeit. Ennek pontos eldöntése további vizsgálatokat igényel, mert mint a Füzesabony: Guba-kút régészeti lelőhelyen elvégzett malakológiai elemzés során is említettük - a Theodoxus előfordulása kapcsán - az sem kizárt, hogy a patakok a pleisztocén bizonyos időszakában egymás üledékeit áthalmozhatták. A patakok jelenlegi geomorfológiai helyzete alapján itt a Kisbudai-berek területén inkább a Laskó-patak tájformáló szerepe a valószínűbb. Az Eger-pataknak a Laskóhoz hasonló pleisztocén táj formáló szerepére egy korábbi, a patak Andornaktályai szakaszán 1980-ban végzett malakosztratigráfiai vizsgálat eredménye utal. Az ott feltárt üledékek a fauna alapján - a korábbi megállapítás szerint (Fűköh, L. 1983) - kronosztratigráfiailag a Wi, W3 között rakódtak le. Az időközben kidolgozott biosztratigráfiai tagolás szerint a fauna a Trichia hispida - Bithynia leachi biozónába, a Succinea oblonga alzónába sorolható, mely kronosztratigráfiailag a W2, W2-3 -nak felel meg (Krolopp, E. 1995), mely megerősíti a korábbi vizsgálati eredményeket A fentiekben elmondottak szerint megállapítható, hogy az Eger- és Laskó-patak vizsgált területén a felszín közelében a pleisztocén második felében, Würm 1-2 képződött folyóvízi üledékeket sikerült (nem teljes mélységben) feltárni, melyre üledékhézag után a mélyebb területeken holocén, szubboreális tavi-mocsári üledékek rakódtak, a magasabb területeken az üledékképződés az időszakosan vízzel borított nedves kaszálórét típusú üledékkel zárult. Összegezve az eredményeket, megállapítható, hogy a Mátra- és Bükk-alja vizsgált területén (Nagyfüged - Füzesabony között) található patakok a hegységből az Alföld síkjára kilépve az üledék-felhalmozásuk következtében jelentős tájformáló tényezőként jelentkeztek a pleisztocén második felétől. Az egykori patakmedrekben készített feltárások mollusca faunájának vizsgálata szerint a legidősebb üledékeket(Wi-2 ) (finomszemű kékesszürke homok) az Eger - Laskó vízrendszere rakta le Füzesabony térségében, melyet teljes mélységében nem sikerült feltárni, igy települése jelenleg nem ismert. Ezt az üledéket kronológiailag a Tárna és vízrendszere üledékei (Nagyfüged, Nagyút, Kompolt, Kápolna térsége) követik (W2,W2-3 ) - melyek az egykori pannon felszínre települtek, jelentős kavicssorozatból álló üledéksorokat hátrahagyva. A pleisztocén üledékek lerakódása következtében a holocén elejére egyre több holtág, lefolyástalan terület alakult ki, ezek a vízfelületek a boreálisban még tavi jelleget mutathattak
