Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)

BABA, K.: Szezonális malakológiai vizsgálatok dél-alföldi gyepeken

A gyűjtésekkel egyidejűleg kvadrátonként talajmintát vettem a relatív nedvesség, pH, CaCO3, szervesanyag % és hygroszkoposság vizsgálatára. A növénycönológiai vizsgálatokat és a talajminták analízisét Bagi, I. végezte el, amelyért ezúton mondok köszönetet. A három növénytársulás különböző genetikai talajtípusokon jött létre: a Succiso-Molirúetum szárazodé láptalajon, a hozzá csatlakozó gyenge lejtésű homokháton az Astragalo-Festucetum, csernozjom jellegű homokon, az Agrostio-Caricetum kiszáradó tómederben, szoloncsákos réti talajon. — Az anyag értékelését statisztikai módszerekkel végeztem. Czekanovszki Clustert (egyszerű-, teljeslánc, csoportátlag, egyszerű átlag) használtam a szezonális kapcsolatok vizsgálatára. A vizsgált növénytársulások szórásfelületeinek viszonyát Princoor-főkomponens analízissel vizsgáltam (Podani, J. 1988). A szezonális változások tendenciáit fajcsoportok holt és élő egyedeinek (kifejlett, juvenilis) abundancia változásainak segítségével, továbbá a Shannon-Wiener diverzitás, a kvadrátonkénti fajszám atlagainak változása (fajsűrűség) révén vizsgáltam. A fajcsoportok: ökológiai fajcsoport (Feoli, E.-Orloczi, L. 1979. block cluster alapján). E vízparti ubiquista, B fény kedvelő mocsárlakó, D nyílt térszín lakó. Előhelytípus: Lozek, V. 1965. kategóriái alapján képzett csoportok (S sztyepplakó, VP vízparti, P mocsárlakó). Táplálkozási típus (Frömming, E. 1954 munkája felhasználásával) O omnivor, H herbivor, Sz szaprofág. A Succiso-Molinietumbó\ és Agrostio-Caricetumból előkerült vízicsigákat Lozek, V. 1965. élőhelytípusai és Fröming, E. 1956. alapján osztottam be (Bába, K. 1991). M mocsárlakó, PM periodikus mocsárlakó (I. táblázat). A két terület (Mórahalom, Kistelek) klimatikus (csapadék, hőmérséklet) adatait az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság bocsátotta rendelkezésre. Kistelekre vonatkozóan a hiányos hőmérsékleti adatokat nem használtam fel. Az adatok átadásáért Brandenburg Róbertnek tartozom köszönettel. Előkerült fajok A három vizsgált növénytársulásból 10 szárazföldi faj 1001 élő és 1005 holt egyede került elő. Vízicsigák két növénytársulásból kerültek elő 5 faj 448 egyede (1. táblázat). A vizsgált növénytársulások fajállománya szegényebb Csongrád megye más részein talált gyűjtőhelyeken tapasztaltakénál (Bába, K.-Bagi, I. 1995). A Succiso-Molinietumbm 17 faj helyett 6, az Agrostio Caricetumbm 15 helyett 7, az Astragalo-Festucetumban 8 helyett 6 faj került elő. A vizsgált gyűjtőhelyeken a társulások teljes fajállományára jellemző fajok közül az acceszorikus és subkonstans fajok hiányoznak. Ez részben a megyében és a vizsgált gyűjtőhelyeken is jelentkező egyenlőtlen csapadékeloszlásnak, a talajvíz utóbbi években való süllyedésének és a rendszeres kaszálásnak köszönhető. A vizsgált lápréten differenciáló fajok a regionális konstans a Succinea, Cochlicopa lubricella, Vallonia enniensis az Astragalo-Festucetumban a Pupilla moscorum (Bába, K.-Bagi, I. 1995). Mindhárom társulásban konstans elem a Chondrula és Monacha, rangsorrendjükben van eltérés. A talaj vízcsökkenés és kaszálás az élő-holt egyedek arányában is visszatükröződik a lápréten 602 élő 664 holt, a sziki sásréten 374 élő 279 holt, a homokpuszta réten 25 élő 62 holt egyed került elő.