Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)

DOMOKOS, T.: A Gastropodák létállapotáról, a létállapotok osztályozása a fenomenológia szintjén

Bizonyos fajoknál az élő példányok tiszták vagy relatíve tiszták (Vallonia, Cochlicopa, Chondrula), de például a Succinea oblonga háza "sár"-csíkos lehet. ETi: Az existait állapot első fokozata. Szűkebb értelemben az állat már nem élő. Nehezen átlátszó héj esetében: rothadás tapasztalható (szag, folyás). Átlátszó héj esetében: a test a házhoz húzódva beszáradt. Ha a test megfelelően kiszáradt, akkor darabokra repedezik, s folytonossága megszűnik. Szaprofág állatok életnyomai is fellelhetők ebben az állapotban. ET2: A rothadás jelei már nem tapasztalhatók nehezen átlátszó héj esetében. A héj üres. Az állat testének maradványai alig, vagy egyáltalán nem vehetők ki átlátszó héj esetében. Érdekes esettel állunk szemben, ha olyan üres házat találunk, amelyet madár skalpolt le és fogyasztott el, illetve amelyet szaprofág állat tisztított ki. A ház ezekben az esetekben "mesterségesen" került az ET2 állapotba. Valójában Ei, E2 vagy ETi állapotú lenne "normális" körülmények között. Jelölésükre az Ei—>ET2 szimbolikát lehetne alkalmazni. ET3: Ezt az állapotot a preiosztrákum réteg folytonosságának megszűnésével lehet megragadni. A héjon világosabb foltok jelennek meg, a ház többi része pedig viszonylag frissnek hat. Ezt az állapotot különösen azoknál a fajoknál evidens élőnek tekinteni, amelyek Ei vagy E2 állapotban is rendelkeznek az ET3 jellegzetességével (pl.: Pupilla muscorum, Chondrula tridens, Helix pomatia aktív egyedei is lehetnek foltosak, kopottak). ET3C: Az esetek többségében az ET2 állapot után megindul a ház intenzív pusztulása. Szerencsés esetben sor kerülhet olyan fosszilizálódásra is, amely az ET3 állapoton keresztül vagy annak kihagyásával az SF állapot közbciktatódásával valósul meg. Az ET3C az existait állapot olyan utolsó fázisa, amelyben a periosztrákum réteg folytonossága pásztásan megszakad, s ezt követően vagy ezzel párhuzamosan a ház korrodálódik, gödrösödik, kilyukad, aprózódik, elporlik. Ezek a folyamatok általában komplex mechanikai és biokémiai történéseket foglalnak magukba. A következő kategóriák megítélése érzékszervileg igen problematikus, többnyire műszeres vizsgálatot igényel. SF: Szubfosszilis állapot. A ház fehér vagy alig kivehetően színes, átlátszatlan vagy opak. Nagyobb régióban(?) élő egyedei már nem találhatók meg. F: Fosszilis állapot, amely jelentős diagenezist követően alakul ki. Egyes anyagok kioldódnak, mások beépülnek az egykor élt puhatestű házába. Az SF és F állapot különválasztását a ház polipeptid maradványainak vizsgálata alapján lehetne megoldani. E fokozat a teljes homogenizálódás irányába haladva akkor szűnik meg, amikor már vizuálisan nem determinálható az adott faj. Itt a fosszilia fogalmát tehát szűkebb értelemben használom, ugyanis nem foglalom bele az életnyomokat mint fosszliákat (nyomfosszíliák), lenyomatokat, pszeudomorphozákat és kőbeleket. QH: Kvázihomogén állapot. Az adott faj vizuálisan már nem, csak indirekt úton, műszerek segítségével és bizonyos valószínűséggel határozható meg. A QH állapot a teljes homogenizálódással szűnik meg (H állapot)