Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)
FŰKÖH,L.: Egy középhegységi víztározó környezeti hatásának vizsgálata a Mollusca-fauna segítségével
A bemutatott adatokból látszik, hogy lényegi különbség sem a két ellentétes expozíciójú sziklafal hőmérséklet és relatív páratartalom különbségében nincs. Az egyedüli adatsor ami jelentős eltérést mutat az U-l mintavételi hely relatív páratartalom értékeinek igen alacsony százalékaránya. Ennek a jelentős eltérésnek a magyarázatára a későbbiekben kitérek. Faunisztikai eredmények A szoros területének faunája Az egyes lelőhelyek faunáinak faji összetételét az I-VIII. táblázat tartalmazza, itt csak a különbségek és azonosságok leírására szorítkozunk. Az alapvető különbségek a szoros két oldalának eltérő kitettségéből adódnak : 1) A Granaria frumentum aránya a Keresztes-kő oldalában kijelölt négy mintában 62,1 %, a Sima-kő oldalában 25,5 %. Az 1978-as vizsgálat alkalmával ez az arány 59,2 %, ill. 15,2 % volt. 2) A Zebrina detrita, Helicella obvia, Oxychilus inopinatus változatlanul csak a Kereszteskő mintáiban fordul elő. A legszembetűnőbb gyakorisági változás a 3. mintában észlelhető, ahol az 1978-as Zebrina gyakoriság 0,7 % volt, ezzel szemben 1993-ban 14,9 %-os relatív gyakoriságot találtunk. 3) Az Orcula dolium csak a Sima-kő faunájában található meg, relatív gyakoriságuk nagyobb mint 15 évvel ezelőtt. 4) Kevésbé érvényes az a megállapítás, hogy az 5. minta faunája a szomszédos 3. minta faunájától lényegesen eltér. Már nem olyan kifejezett a Vallonia costata dominanciája, mig 1978-ban a faj gyakorisága 20,8 % volt, addig 1993-ban ez a gyakoriság mindössze 6,2 %. 5) Az 1. minta faunájában bekövetkezett változások alátámasztják azt a következtetést, melyekre 1978-ban a relatív páratartalom mérések adtak magyarázatot. Eltűnik a faunából a Cepaea vindobonensis, Helicella obvia, Pupilla muscorum (IX. táblázat). Mindhárom faj tágabb értelembe véve az ún. sztyepp-fajok csoportjába sorolható. Részben igaz ma is az a megállapítás, hogy a Cltondrina clienta és a Pyramidula rupestris aránya a minta faunájában az E-i kitettségü Sima-kő mintáinak faunáiban megfigyelhető gyakorisági értékekhez hasonlítható. 6) A 6. minta faunája változatlanul a legélesebben válik ki a többi minta közül. Változatlanul a legszegényebb a faunája, mindössze 9 faj jelenlétét sikerült kimutatni, annak ellenére, hogy az 1978-ban talált fajokhoz képest 5 új faj jelenik meg: Oxychilus inopinatus, Pupilla muscorum, Truncatellina cylindrica, Vallonia costata, Vallonia pulchella. Mind az öt faj ún. sztyepp elem. Az eltérő fauna indokául változatlanul az állandó igen erős szél szelektáló hatását lehet említeni. 7) A Sima-kő oldalában lévő minták domináns fajai 1978-ban a Pyramidula rupestris, Orcula dolium, Chondrina clienta voltak. Ez ma is igaz, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy míg korábban a legnagyobb gyakorisági értékkel előforduló faj a Pyramidula rupestris, (8. minta, 1978 : 39,8) gyakorisági értéke csökken, addig a Granaria frumentum a 8. mintában 31,9 %-os gyakorisággal jelenik meg, ami a korábbi eredményekhez képest 14 %-os növekedés. Igen lényeges változás, hogy eltűnik a faunából a korábban csak itt előforduló Euomphalia strigella és Clausilia dubia. A fentiekben kiemelt lényeges változások mellett a további változásokat a IX. táblázat tartalmazza, melyben az eltűnt és megjelent fajok mellett szerepelnek azok is melyeknek relativ gyakorisága lényegesen megváltozott. E változások azok, melyeknek segítségével a fauna egészét figyelembe véve az alábbi megállapítások tehetők:
