Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)
BERTALAN, L.-DELI, T.-SÜMEGI, P.: A Pomatias rivulare (Eichwald, 1829) faj újabb, szubfosszilis előfordulása Magyarországon
Columella edentula (Draparnaud, 1805) Vertigo antivertigo (Draparnaud, 1801) Vertigo pygmaea (Draparnaud, 1801) Vertigo moulinsiana (Dupuy, 1849) Vertigo angustior Jeffreys, 1830 Pupilla muscorum (Linnaeus, 1758) Vallonia costata (Müller, 1774) Vallonia pulchella (Müller, 1774) Vallonia enniensis (Gredler, 1856) Chondrula tridens (Müller, 1774) Punctum pygmaeum (Draparnaud, 1801) Vitrina pellucida (Müller, 1774) Nesovitrea hammonis (Ström, 1765) Zonitoides nitidus (Müller, 1774) Euconulus fulvus (Müller, 1774) Bradybaena fruticum (Müller, 1774) Monacha cartusiana (Müller, 1774) Perforatella rubiginosa (A. Schmidt, 1853) Cepaea vindobonensis (Férrusac, 1821) Helix lutescens Rossmässler, 1837 Helix pomatia Linnaeus, 1758 A fajok közül csak szubfosszilis-fosszilis állapotú héjait tudtunk begyűjteni: Pomatias rivulare (Eichwald, 1829) Granada frumentum (Draparnaud, 1801) Milacidae sp. - mészlemezek Limacidae sp. - mészlemezek Aegopinella minor (Stabile, 1864) Helix lutescens Rossmässler, 1837. A begyűjtött Mollusca-fauna jelentős hasonlóságot mutat a bátorligeti természetvédelmi terület faunájához (Nyilas, I.-Sümegi, R 1991), ahol az eddigi egyetlen, alföldi Pomatias rivulare élőhely található (Dudich, E. 1926, Soós, L. 1928, Vágvölgyi I. 1953). A bátorligeti kvartergeológiai-kvartermalakológiai (Sümegi, R et al. 1996) és paleoökológiai feldolgozások (Willis, K.J. et al. 1995) alapján a Pomatias rivulare faj már a kora-holocénben megjelent a területen és a legújabb radiokarbon eredmények alapján első megjelenése a fajnak 9.500 BP év körül detektálható. A vámospércsi fosszilis-szubfosszilis adat az bizonyítja, hogy a Pomatias rivulare megjelenése az Alföldön nem korlátozódott Bátorliget környékére, hanem, vélhetőleg a kiterjedt, balkáni kapcsolatokat is tükröző zárt erdei környezet miatt, amely már a pleisztocén végén kialakult a nyírség DK-i részén (Willis, K.J. et al. 1995), ez a faj és zárt erdei környezetet igénylő, napjainkban délkelet-európai és közép-európai elterjedésű kísérőfaunája, az Alföldnek ebben az északkeleti részében igen elterjedt lehetett. Amennyiben megvizsgáljuk a P. rivulare erdélyi-partiumi recens elterjedését (Soós, L. 1943), a püspökfürdői szubfosszilis előfordulását, kirajzolódik egy olyan terület, Nagyvárad - Bátorliget között, amely, ha kisebb foltokba rendeződve is, de a kárpáti régión belül reliktu m terű letet vagy területeket jelentett a közép-európai és esetleg egyes, ma közép- és délkelet-európai elterjedésű Mollusca fajok számára. Valószínűleg olyan reliktumsziget vagy szigetek alakulhattak ki itt a pleisztocénben, amelyek a kárpát-balkáni refugiumterület legészakibb szegélyét jelzik.
