Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 13. (Eger, 1994.)
KROLOPP, E.: A Neostyriaca génusz a magyarországi pleisztocén képződményekben
Megemlítem még, hogy az idősebb középső-pleisztocén korú Neostyriaca leletek általában folyóvízi üledékekből származnak. 2. A felső-ausztriai löszökből leírt N. corynodes austroloessica (KLEMM) alfajhoz sorolható a magyarországi fiatalabb középső-pleisztocén korú Neostyriaca anyag legnagyobb része. Az ide tartozó példányok kivétel nélkül löszből kerültek elő, kísérőfaunájuk hűvös vagy hideg klímát jelző „löszcsigákból" áll. A malakolóhőmérő módszerrel (Szöőr, GySümegi, D.-hertelendi, E. 1991) számított júliusi középhőmérséklet 13-15 °C-nak adódott, ami 7-9 °C-al alacsonyabb a mostaninál. 3. A magyarországi Neostyriaca anyag egy része a N. corynodes corynodes (HELD) törzsalakhoz tartozik. Kisebb számban az idősebb középső-pleisztocén üledékekben, a N. corynodes f. schlickumi-val együtt található, gyakoribb azonban a fiatalabb középső-pleisztocén korú löszökben, ahol a N. corynodes austroloessica-val vegyesen, vagy önállóan fordul elő. 4. A Neostyriaca előfordulások kora középső-pleisztocén (felső-bihari+oldenburgi gerinces őslénytani szintek), ami a régebbi beosztás Mindéi, Mindel-Riss és Riss szakaszait foglalja magába kb. 600 000 és 120 000 évek közt. Az eddigi adatok szerint területünkön utoljára az utolsó előtti eljegesedési szakaszban (Riss glaciális) élt. Fontos körülmény, hogy az utolsó eljegesedés (Würm) idején lerakódott löszökben már nem fordul elő (lásd pl. a Süttő-6. sz. „alapszelvényt": Brunnacker K. et al. 1980). Jelenlétéből egy Würm-nél idősebb, általában Riss korú löszre, vagy idősebb középső-pleisztocén üledékre következtethetünk. 5. A Neostyriaca példányok beható morfológiai elemzése nyomán nagy valószínűséggel eldönthető, hogy a kérdéses üledék a középső-pleisztocén idősebb, vagy fiatalabb szakaszában képződött-e. A Neostyryaca előfordulások jelentőségét növeli, hogy a pleisztocénnek abból a szakaszából származnak (középső-pleisztocén), ahonnan nemcsak hazánkat, de egész Európát tekintve a legkevesebb paleoökológiai és rétegtani adattal rendelkezünk. Összefoglalás A Neostyriaca génusznak a magyarországi pleisztocén képződményekből 22 előfordulási helye ismert. A lelőhelyek kora a középső-pleisztocén idősebb, illetve fiatalabb szakasza (2. ábra). A középső-pleisztocén idősebb részéből származó Neostyriaca példányok egy részén a N. schlickumi (KLEMM) héj morfológiai bélyegei láthatók. Ugyanakkor az ilyen példányok több lelőhelyen is együtt fordulnak elő olyanokkal, amelyek a N. corynodes (HELD) fajhoz sorolhatók és köztes alakok is előkerültek. A magyarországi és a Senckenberg Múzeum (Frankfurt am Main) pleisztocén Neostyriaca anyagának (köztük a típusanyagnak) tanulmányozása alapján a N. schlickumi fajnak mint rendszertani taxonnak bevonását látom indokoltnak. Ugyanakkor azonban a morfológiai bélyegek alapján ide sorolható példányok elkülönítését rétegtani és paleoökológiai okokból indokoltnak tartom. Megjelölésükre a rendszertani értékkel nem bíró forma elnevezést kell alkalmazni: Neostyriaca corynodes f. schlickumi (KLEMM). A fenti forma létrejöttét klimatikus okokkal magyarázom. Az ilyen példányok és az átmeneti alakok kísérőfaunája ugyanis enyhe, vagy csak mérsékelten hűvös klímát jelez. „Löszfaunákból" ilyen példányok nem ismeretesek. A középső-pleisztocén fiatalabb részének löszös képződményeiből származó magyarországi anyag nagyobb része a N. corynodes austroloessica (KLEMM) alfajhoz sorolható, míg a lelőhelyek kisebb részének üledékeiből a törzsalakhoz (N. corynodes corynodes [HELD]) tartozó példányok kerültek elő. Kísérőfaunájuk hűvös, illetve hideg klímára utal, a malakohőmérő módszerrel (SZÖŐR-SÜMEGI-HERTELENDI 1991) számított júliusi középhőmérséklet a mainál 7-9 °C-al hidegebb volt.
