Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 13. (Eger, 1994.)
DOMOKOS, T.-VARGA A.: Az uszadékokról, különös tekintettel a Drávából származó uszadék molluszka tartalmának vizsgálatáról
lehet elmondani nagyobb méretű rothadási gázzal vagy bezárt levegővel telt elpusztult egyedekről is. Az uszadék benthoszhoz tartozó élő molluszkákat általában nem tartalmaz (kivételt képezhetnek pl. a Pisidiumök). Uszjadékfogó: viszonylag nagy kiterjedésű uszadék további mozgását akadályozza meg. Jellemzője, hogy kiterjedése viszonylag nagy (pl. vízpart), bizonyos esetekben egy vagy két kisebb méretű elemből is állhat. Uszadékfogó lehet egy magányos fűzfa a folyó hullámterében (2. ábra), ahol akár több m3 laza uszadékot is képes megkötni a folyamatosan áramló vízből. A fűzfa bordás kérge, magas vízálláskor pedig ágainak pozíciója jelentős szerepet játszhat az uszadék kifogásában. [A nagyobb folyók magas vízállású füzes árterein a törzs hatalmas gyökérkoszorút növesztve mintegy lehalássza az uszadékot (1. sz. fotó).] A szivattyútelepek előtti csatornákban alkalmazott uszadékfogók valójában mesterséges szűrők szerepét játszák. (A mi értelmezésünk szerint helyesebb lenne a szűrő elnevezés.) A szűrőkön és uszadékfogókon hosszabb idő alatt trofolitikus folyamatok révén biotektonok képződnek, amelyek elősegítik a különböző trofitást igénylő fajok elszaporodását is. Üledék: hordalék kiülepedésével, esetleg az uszadék betemetődésével keletkezett halmaz, amely a későbbiek folyamán ismét hordalékká vállhat. [Az üledék -szedimentum- a vízben magában keletkező (autochton), vagy idegenből odasodort (allochton) anyagokból áll.] Az üledék egyik speciális fajtája a vízszintcsökkenés miatt az aljzaton visszamaradó hínár és moszat halmaza, amelyet száraz állapotban hínárpapírnak, vagy moszatpapírnak nevezhetünk. Kiszáradásukig a nedves jelzővel láthatjuk el őket. Legtöbbször bennük, vagy környezetükben in situ fajok dúsulását figyelhetjük meg. A puhatestűek a kiszáradást akadályozó "papír" alá fúrják magukat, s esetenként még tovább is hatolnak az iszapban. Az előbb említett fogalmak tartalmi jegyeit áttanulmányozva: kitűnik, hogy milyen gyakran előfordul a fogalmak egymásba történő átcsapása. Kitűnik továbbá az is, hogy az időtényező mennyire jelentős szerepet játszik, mennyire gyakori a jelenségek szerteágazásának lehetősége. Ezért kell a jelenségeket mindig mozgásukban, változásukban; egyszóval dialektikusan vizsgálni. Kiinduló pontunk az legyen, hogy minden jelenség egyedi. Például a szűrők elősegítik a sodródó puhatestűek befogását - tehát a transzport megakadályozását - ugyanakkor a puhatestűek elszaporodásának elősegítése révén hozzájárulnak a faj esetleges továbbsodródásához. Sztenofágia miatt csak bizonyos fajok tudnak a szűrőn elszaporodni, így a mechanikus befogás csupán az első lépése a konzumensek szelektív kiválasztódásának. Gyakori a vízparti Phragmites, Glyceria, Typha szűrők uszadékkal történő "eltömődése", uszadékfogóvá válása. Több alkalommal tapasztaltuk, hogy az előbb említett szűrők nagymérvű elburjánzása vagy eltömődése, kisebb árvizek esetében megakadályozza a puhatestűek hullámtérből történő be- illetve kijutását. Ebből értelemszerűen következik, hogy csak az uszadékfogóvá vált növényzet magasságát meghaladó árvíz esetén juthatnak ki, s telepedhetnek meg bizonyos fajok a hullámtérben. A víztárolók kiépítése, a vízszintingadozás mérséklése, s az árvizek kiküszöbölése mindmind a folyótranszport jelentőségének elhalványulását, esetleg elmaradását, s a zöldfolyosó beszűkülését idézi elő. Mintavétel, feldolgozás Botka János malakológus kollégától 80 dm uszadékot kaptunk vizsgálatra. (Az uszadék a víz felszínéről lett lekanalazva, így az semmiféle előzetes rostáláson nem esett át). Az anyag származási helye Barcs: Erdőspuszta, Drávapart, 1991. 09. 29. (3. ábra). Ezt a mennyiséget 5 dm 3-enként szétmértük, majd a 16 minta anyagából táblázatot készítettünk. A minták számozása a porciózás sorrendjében történt. A mintákból 63 faj (18 vízi és 45 szárazföldi) 8561 recensnek minősíthető példánya került elő (1. táblázat).
