Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 13. (Eger, 1994.)
DOMOKOS, T.: Javaslat a Fekete-Körös egyik hullámtéri füzesének védetté nyilvánítására (A Helicigona banatica és a Vitrea crystallina előfordulása)
Cepaea vindobonensis (FERUSSAC) Cochlicopa lubrica (O. R MÜLLER) Deroceras laeve (O. F. MÜLLER) Helicigona (Chilostoma) banatica (ROSSMASSLER) Perforatella rubiginosa (A. SCHMIDT) Punctum pygmaeum (DRAPARNAUD) Vallonia pulchella (O. F. MÜLLER) Vitrea crystallina (O. F. MÜLLER) Zonitoides nitidus (O. F. MÜLLER) (17) (50) (100) (41) (0) (33) (0) (67) (40) (A fajok neve után az élő egyedek kerekített %-a látható.) A malakofauna állatföldrajzi beosztása: Az itt előforduló fajok közel féle holarktikus, a többi európai esetleg eurázsiai faunaterülethez tartozik. Egyetlen a Helicigona banatica, amelye a szűk faunaterületéről (Keleti-, Déli-Kárpátok) hatolt be a Fekete-Körös völgyébe. A malakofauna trofíkus szintjei: Bába K. közlés alapján az egyedszámok figyelembevételével a következő szerkezetet mutatják: 57% omnivóra, 27% szaprofág és 16% herbivora. Az omnivorák dominanciája a cönózis adaptációs potenciáljának egyik forrása. Lozek szerint egyedszám alapján elvégezve a környezet igénye szerinti kategorizálását: megállapítható, hogy a fauna 74,7%-a erdei (1., 2.) és 8,8%-a nedvestérszíni (9.). E két kategóriához tartozó hat faj uralja tehát az erdei biotópot a maga 83,5%-ával. Ez azt jelenti, hogy helyénlévő, megállapodott a malakocönónis. Az erdei csoportba tartozó Bradybaena fruticum, Helicigona banatica és Vitrea crystallina in situ előfordulása a DK-Alföldön igen ritka. (A Bradybaena fruticum a Marói-, a Helicigona banatica pedig a Sitkai-erdőből is előkerült!) A Helicigona banatica abundanciája a vizsgált erdőcskében 8 db/m 2 . Az élő egyedek abundanciája ennek csupán felét éri el. Ez azt jelenti, hogy egyenletes diszperziót feltételezve (!) az élő egyedek száma eléri a tízezres, eszmei értéke forintban akár a milliárdos nagyságrendet is. A megvizsgált házak közel 2/3-a sárgás-, 1/3-a pedig lilásbarna színű volt. Az üres házak esetében 95%-ot tett ki a „skalpolt" egyedek száma. Mivel a házak csúcsának leharapásával a kisemlősök jutnak hozzá a puhatestűekhez, ezért azok a Helicigona banaticára nézve reális veszélyt jelenthetnek. Csupán a Fekete-Körös magas árvizei segíthetnek a Helicigona banatica ellenségeinek elriasztásában. E faj individuális dominanciája csupán 6%. A Vitrea crystallinának ez az első délkelet-alföldi előfordulása („Csak a Körösök hordalékából ismerjük, előfordulása megyénk területén várható." - írta Kovács Gyula 1980-ban.) Előkerült 18 példánya közül 12 volt élő. Abundanciája 18 db/m2, individuális dominanciája 18%. A terület védettségét e faj jelenléte is indokolja. Pintér L. et al. faunakatalógusa DS75: Kardoskút alatt is jelzi előfordulását. Erről az előfordulásról pontosabbat nem tudok. A Bradybaena fruticum DK-Alföldön történő előfordulása szórványos. Dobozi és itteni példányai bizonyíthatóan nem az uszadékban utolsó óráit élő példányok. Abundanciája 39 db/m 2 , individuális dominanciája pedig 31%. Bába, K. (1980): A csigák mennyiségi viszonyai a Crisicum ligeterdeiben. - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 6:85-99 Bába, K.-Domokos, T. (1992): The accurance and ecology of Chilostoma banaticum (ROSSMASSLER) in Hungary. - Abstr. 1 Ith Intern. Malacok Congr., Siena, 383-385. Domokos, T. (1983): Faunatörténeti megjegyzés a Helicigona banatica faj Fekete-Körös menti fosszilis előfordulásával kapcsolatban. - Környezet és Természetvédelmi Évkönyv, 7: 189-198. (Békéscsaba) Irodalom
